BAE / McDonnell Douglas Harrier

A brit eredetű Harrier függőlegesen fel- és leszállni képes harci repülőgép alapváltozatát a Hawker Siddeley cég fejlesztette ki a 60-as években. Bár számos ország foglalkozott ilyen különleges gép létrehozásával, a brit vállalkozás fejlesztése vált az egyetlen, harci körülmények között is ténylegesen használható függőlegesen fel- és leszállni képes típussá, annak ellenére is, hogy számos konkurensével ellentétben csak a hangsebességnél lassabb repülésre volt képes.

A Harrier projekt igazi nemzetközi sikersztorivá vált, hiszen két generáció is épült belőle, és nem csak brit földön, hanem az Egyesült Államokban is gyártották.

A típus első generációját Hawker Siddeley Harrier (AV-8A Harrier), illetve a haditengerészeti Sea Harrier változat képviseli. Ezek továbbfejlesztésével hozták létre a britek a második generációs BAE Harrier II-es típust, illetve az amerikai McDonnell Douglas cég az AV-8B Harrier II-est.

A Harrier a Hawker P.1127 és a Hawker Siddeley Kestrel FGA.1 kísérleti gépekből nőtte ki magát. A Pegasus vektorálható fúvócsövű hajtóműre alapozott Kestrel fejlesztése 1957-ben indult, és 1960-ban emelkedett a levegőbe. Az egyik tesztgéppel a HMS Ark Royal fedélzetéről is végeztek fel és leszállásokat. A Kestrel azonban még sok problémával küszködött, amit az is mutat, hogy az első három példánya a repülési próbák során megsemmisült.

A Harrier első típusváltozatát a McDonnell Douglas and British Aerospace a felhalmozódott hatalmas mennyiségű üzemeltetési tapasztalat birtokában jelentősen áttervezte, melynek eredményeként született meg a típus második generációja, a britek által gyártott BAE Harrier II-es, illetve az amerikai McDonnell Douglas által készített AV-8B Harrier II. A típust könnyű támadógépként, általában kisméretű repülőgép-hordozók fedélzetéről üzemeltették, és azt számos NATO tagország is rendszerbe állította.

A Harrier különféle típusváltozata számos hadművelet aktív szereplője volt, de a legemlékezetesebb bevetésük a Falklandi háborúhoz köthető. Az 1982-ben lezajlott brit-argentin összecsapásokban a függőlegesen fel- és leszállni képes típus Sea Harrier és a Harrier GR3 verziója vett részt, melyeket a britek a HMS Invincible és a HMS Hermes repülőgép-hordozókon juttattak el az argentinok által elfoglalt dél-amerikai szigetekhez. Típus összesen 42 példánya vett részt a harcokban légvédelmi, illetve földi támadó szerepkörben, melynek során 20 argentin vadászgépet lőttek le. Az összecsapásokban a britek két gépet vesztettek, de nem légi harcban, hanem a földi csapatok tüzétől megsemmisítve. Balesetben további négy gép veszett oda.

A különleges típus számos változatát 2003 végéig gyártották, és összesen 824 példány készült belőle. A Harriert sok ország haditengerészeti légiereje állította rendszerbe, melyek közül több még most is használja a típust.

Harrier hírek