A svédek nem engedik légterükbe a szovjet ballonvadász gép utódját
ParamilitaryBár a Mjasziscsev tervezőiroda által létrehozott M-55 Geophysica magaslégköri kutatógép már több nemzetközi projektben is részt vett, azt sokan az amerikai U-2-es kémgép keleti megfelelőjének tartják, igaz, ilyen feladatkörben soha nem használták
A típus jelenleg az európai StratoClim nevet viselő magaslégköri kutatóprogramban vesz részt, melynek célja az atmoszféra jelenségeinek vizsgálata. Az erről szóló megállapodást 2014-ben írta alá Oroszország és az EU. A kutatómunkához az oroszok biztosítják a különleges képességű gépet, az EU országai pedig szakemberek tucatjaival járulnak hozzá a munkához.
A több mint 37 méteres szárnyfesztávolságú, kéthajtóműves M-55-ös repülési tulajdonságai tényleg figyelemre méltóak: 17 ezer méteres magasságban több mint hat órát tud eltölteni, de képes felemelkedni 21 ezer méterre is, igaz, ott már csak egy órát képes tartózkodni. A légköri mintavételek elvégzésére, illetve különféle mérésekhez két tonna felszerelést tud magával szállítani.
A gép az első tudományos munkáját 1995-ben kapta meg. Ekkor kiszerelték belőle a katonai felszereléseket, és olasz tudományos eszközöket építettek a helyükre. A Geofizika első kutatóútja Finnországba vezetett, majd az azt követő években végzett kutatórepüléseket a Déli és az Északi sarkvidék fölött, illetve eljutott Brazília, Ausztrália és Afrika légterébe is. De a Geofizika tevékenykedett már évekkel ezelőtt Svédországba is, ahol most a hatóságok megtagadták, hogy a levegőbe emelkedjen, különböző engedélyek hiányára hivatkozva.
Az oroszok szerint minden hivatalos papír a rendelkezésükre áll, ők inkább másban látják a repülési tilalom okait: szerintük az utóbbi időszakban ismét kiéleződött orosz-nyugati szembenállás miatt nem engedik repülni az egyébként már a Svédországba tartózkodó gépet, melyet állításuk szerint a svédek az utolsó pillanatban kutatógépből harci repülőgéppé minősítettek át.
Emiatt most megrekedt a munka, melynek eredményét 28 nyugati kutató szervezet több mint 70 szakembere várná.
A Mjasziscsev tervezőiroda alkotása egyébként meglehetősen kacskaringós úton jutott el a tudományos feladatkörig: a gép gyökerei a Csajka (34-es program) egyhajtóműves gépig nyúlnak vissza, melynek feladata az 50-es 60-as években az USA által a Szovjetunió fölé küldözgetett felderítő funkciójú ballonok gépágyúval és levegő-levegő rakétákkal történő levadászása lett volna. Mire azonban a Csajka bevethetővé vált, már okafogyottá vált a léte, mivel az első amerikai felderítő műholdak szolgálatba állása miatt leáldozott a ballonok korszaka.
A tervezőiroda azonban látott még lehetőséget a típusban, így némi átalakítás után megalkotta belőle az M-17 Stratosphera felderítőgépet, mely 1982-ben repült először. A nagy magasságba emelkedni képes, a NATO által Mystic-A néven nyilvántartásba vett gép 12 repülési világrekordot állított fel, melyek közül ötöt még napjainkban is tart. A gép egyik példánya 1990-ben 21830 méteres magasságot elérve állított fel világrekordot.
Az M-17-est további átalakításoknak vetették alá a szovjet mérnökök: a meghosszabbított törzsrészű, kéthajtóművessé átépített M-17RN változat 1988-ban repült először. Később ez a gép kapta meg az M-55 Geophysica megjelölést, illetve a Mystic-B NATO kódot.
Az M-55-ös is jól teljesített a rekordok gyűjtése terén: 15 világrekord megdöntése köthető hozzá.
Leszámítva azonban a repülési rekordok döntögetését és a tudományos munkát, az M-17-es és az M-55-ös az eredeti, azaz felderítő feladatkörében nem sok eredményt tudott elérni. A két típusból összesen tíznél kevesebb példány készült, de csak a jelenleg Svédországban veszteglő példány van még repülőképes állapotban.
AEX
