Évforduló kérdőjelekkel - Tíz évvel ezelőtt mutatkozott be a Szuhoj SuperJet
Polgári repülésSzámára teljesen idegen területre merészkedett a harci gépeiről ismert orosz Szuhoj, mikor az ezredfordulón megkezdte első polgári regionális utasszállító gépének, a Russian Regional Jet-nek a tervezési munkáit
A típussal a kanadai Bombardiernek és a brazil Embraernek kívántak konkurenciát támasztani, kisebb üzemeltetései költséget és nagyobb kényelmet kínálva azoknál, alacsonyabb beszerzési áron.
Az új, típusváltozattól függően 75-95 utas befogadására alkalmas, időközben SuperJet névre keresztelt repülőgép hivatalos bemutatására 2007. szeptember 26-án került sor az Amur menti Komszomolszk városában található Szuhoj gyár repülőterén.
A 2011-ben forgalomba állított regionális utasszállítótól annak idején sokan várták, hogy egy csapásra berobban majd az orosz és a külföldi (elsősorban persze leginkább a keleti) légitársaságok gépparkjába.
Ezzel szemben még az orosz légi fuvarozók sem kapkodnak érte, és bár már tíz éve gyártják, még csak kb. 130 példány épült belőle, melyekből pillanatnyilag 105 darab áll aktív szolgálatban.
Pedig a Szuhoj látszólag mindent megtett a siker érdekében. A SuperJet programban az olasz Alenia Aermacchi lett az oroszok stratégiai partnere. A Szuhojjal közös cégük, a SuperJet International szerepe kezdetben a repülőgép nyugati világban történő marketingje, továbbá a megfelelő terméktámogatás, szervizháttér megteremtése volt, ami azonban később kibővült.
Az orosz beszállítói ipart szinte teljesen kizárták a hatalmas projektből, de be kellett látni, hogy a rájuk alapozott utasszállító repülőgép eladhatatlan nemcsak külföldön, hanem odahaza is. Legjobb példa rá az új Tu-204SzM, mely a már több mint 20 éve repülő Tupoljev utasszállító jelentősen modernizált, teljesen hazai alkatrészekre épülő változata, melyre egyáltalán nem érkezett megrendelés.
A SuperJet fő alkotóelemei közül a légkondicionáló rendszer készül orosz földön, de az is egy amerikai érdekeltségű cégnél. Oroszországban készül még a hajtómű is, melyet az orosz NPO Szaturn és a francia Snecma közös cége, a PowerJet gyárt, részben francia egységek felhasználásával.
Mindezek ellenére a típus nem hozott érdemi piaci sikert.
A népszerűtlenség egyik oka mindenképpen az alkatrészellátással kapcsolatos nehézségekre vezethető vissza, ami mindig is a szovjet/orosz katonai és polgári repülőgépek egyik rákfenéje volt. Ezt támasztja alá az orosz Vedomosztyi gazdasági lapban megjelent elemzés is, mely szerint a világban üzemelő Superjetek napi átlagban csak 4 órát képesek a levegőben tölteni, szemben a légitársaságok által már elfogadhatónak tartott 9 órával, vagy a nagyon jó értéknek számító 10-11 órával. És akkor még nem is említettük a legjobban menedzselt fapadosok repülőgépei által produkált napi 13, vagy ennél is több levegőben töltött órát.
Az is jól mutatja a problémákat, ha csak az orosz légitársaságok által üzemeltetett nyugati eredetű légiflotta 9 órás teljesítményét vetjük össze az orosz üzemeltetésű Superjetek 3-4 órás értékével.
Ezeket a paramétereket az orosz közlekedési minisztériumtól megszerző üzleti lap írásában arra is kitér, hogy az okok között első helyen állnak az aránytalanul drágán, és csak hosszas várakozás után hozzáférhető pótalkatrészek. Ezeket jórészt az UAC-hoz, az orosz repülőgépgyártó holdinghoz tartozó cégek gyártják, ahol viszont a hadiipari megrendelések élveznek elsőbbséget.
Nem könnyíti meg a már beszerzett alkatrészek kezelését a jogszabályi környezet sem, mely az orosz lajstromozású repülőgépek alkatrészcseréjét még hatalmas - a pótalkatrész nyomon követhetőségét biztosítani szándékozó - papírmunkával is nehezíti.
Hosszabb távon kifejezetten rossz hatással lesz a SuperJet programra az is, hogy a nyugattal egyre inkább szembeforduló orosz állam arra szorítja az ország légitársaságait, hogy hazai repülőgépeket vásároljanak. Ez ugyan az értékesítést felpörgeti majd, viszont a gyártót elkényelmesítheti, hiszen semmi sem kényszeríti majd rá a termékfejlesztésre és az alkatrészellátási anomáliák kezelésére; az Aeroflot és társai jobb híján úgy is kénytelenek lesznek orosz gépeket vásárolni.
