Az 1996-óta különféle európai tudományos programokban magaslégköri kutatógépként tevékenykedő, eredetileg az U-2 Dragon Lady keleti megfelelőjének szánt M-55-ös egyetlen használható példányának szolgálataira az EU már nem tart igényt
Úgy tűnik, hogy a különleges típus júliusban és augusztusban végrehajtott nepáli bevetése hosszú ideig az utolsó tudományos projekt volt. Az Interfax-AVN információi szerint ugyanis az Európai Unió egyelőre beszüntette az ilyen irányú kutatómunka finanszírozását, így a Mjasziscsev tervezőiroda kénytelen lekonzerválni gépét.
Az M-55 Geofizika - gyökeres funkcióváltáson átesve - már több nemzetközi programba is bedolgozott. Magaslégköri kutatógépként utoljára az európai StratoClim nevet viselő, az atmoszféra jelenségeinek vizsgálatával foglalkozó kutatáshoz nyújtott nélkülözhetetlen segítséget.
Az erről szóló megállapodást 2014-ben írta alá Oroszország és az EU. A kutatómunkához az oroszok biztosították a különleges képességű gépet, az EU országai pedig szakemberek tucatjaival járultak hozzá a munkához. Az M-55-ös több országban is végzett méréseket, és mint már fentebb említettük, Nepálban zárta tudományos karrierjét. A katmandui repülőtérről felszállva (lásd a következő képeket) kilenc küldetést kellett teljesítenie, 2400 kilogrammnyi (kb. 30 darab) tudományos műszerrel megpakolva.
A több mint 37 méteres szárnyfesztávolságú, kéthajtóműves M-55-ös repülési tulajdonságai igen figyelemre méltóak: 17 ezer méteres magasságban több mint hat órát tud eltölteni, de képes felemelkedni 21 ezer méterre is, igaz, ott már csak egy órát képes tartózkodni.
A gép az első tudományos munkáját 1995-ben kapta meg. Ekkor kiszerelték belőle a katonai felszereléseket, és olasz tudományos eszközöket építettek a helyükre. A Geofizika első kutatóútja Finnországba vezetett, majd az azt követő években a Déli és az Északi sarkvidék fölött végzett kutatórepüléseket, illetve eljutott Svédország, Brazília, Ausztrália és Afrika légterébe is.
A Mjasziscsev tervezőiroda alkotása egyébként meglehetősen kacskaringós úton jutott el a tudományos feladatkörig: gyökerei a Csajka (34-es program) egyhajtóműves repülőgépig nyúlnak vissza, melynek feladata az 50-es 60-as években az USA által a Szovjetunió fölé küldözgetett felderítő funkciójú ballonok gépágyúval és levegő-levegő rakétákkal történő levadászása lett volna. Mire azonban a Csajka bevethetővé csiszolódott, már okafogyottá vált a léte, mivel az első amerikai felderítő műholdak szolgálatba állása miatt leáldozott a ballonok korszaka.
A tervezőiroda azonban látott még fantáziát a típusban, így némi átalakítás után megalkotta belőle az M-17 Sztratoszféra felderítőgépet, mely 1982-ben repült először. A nagy magasságba felemelkedni képes, a NATO által Mystic-A néven nyilvántartásba vett gép 12 repülési világrekordot állított fel, melyek közül ötöt még napjainkban is tart - egyik példánya például 1990-ben 21830 méteres magasságot ért el.
Az M-17-est további átalakításoknak vetették alá a szovjet mérnökök: a meghosszabbított törzsrészű, kéthajtóművessé átépített M-17RN változat 1988-ban repült először. Később ez a gép kapta meg az M-55 Geofizika megjelölést, illetve a Mystic-B NATO kódot.
Az M-55-ös is jól teljesített a rekordok gyűjtése terén: 15 világcsúcs megdöntése köthető hozzá.