Nem volt egyszerű méltó utódot támasztani a lassan nyugdíjba vonuló brit Tornádóknak

Bár elvileg már régóta rendelkezésre áll a 2019-ben búcsúzó harci gép váltótípusának szánt Eurofighter, az a földi célok elleni képesség terén sokáig nyomába sem ért a hidegháborús veteránnak, így komoly továbbfejlesztésre volt szüksége

A RAF (Royal Air Force) Tornado és Eurofighter Typhoon vadászbombázóinak 2015 végén megkezdett szíriai szerepvállalása tökéletesen tükrözi a két típus ellentmondásos helyzetét.

Az Iszlám Állam Szíriában lévő egységei ellen a britek 2015 decemberében Tornado vadászbombázókkal kezdték meg a csapásmérő bevetéseket, mivel az amúgy jóval modernebb Eurofighterek - csaknem 10 évvel a rendszerbe állításuk után - még nem rendelkeztek kielégítő földi célok elleni kapacitással.

A briteknek a változtatható szárnynyilazású gépeiket azonban az Orosz Légierő vadászgépeinek szíriai megjelenése által keltett biztonsági kockázat miatt hat Eurofighter Typhoon vadászgéppel is meg kellett támogatniuk, hogy azok a bevetések során légi fedezetet nyújtsanak a hidegháború korszakából származó vasmadarak számára.

Ebből is látszik, hogy a két típus önállóan képtelen korszerű légvédelmi rendszerekkel telített környezetben hatékony csapásmérő bevetéseket végrehajtani: a Tornádóknak szüksége van a csúcstechnológiával felszerelt Typhoonokra, melyek a Captor radarjuk és a PIRATE infravörös felderítő rendszerük segítségével megszerzett (no meg az AWACS-ek által kiegészített) információkból nyert légi helyzetképük révén sokkal jobban átlátják a harcmezőn uralkodó állapotokat, mint az öreg csatalovak. Az előbb említett szenzoroktól származó adatokat ugyanis a Typhoon fedélzeti számítógépei egyetlen nagy valós idejű hadműveleti információs helyzetképpé mixelik össze, melyet aztán a pilótafülke egyik kijelzőjére vetítenek ki.

Ezt az összesített földi/légi helyzetképet aztán a Typhoonok datalinken keresztül képesek átküldeni a Tornado-k pilótái előtt lévő kijelzőkre, akik így jobban átláthatják a pillanatnyi szituációt, ami egy éles bevetés során, mikor pillanatok alatt kell életbe vágó döntéseket hozni, egyáltalán nem mellékes.

Van még további előnye is a két típus együttműködésének: a missziók során a Typhoonok nagyon fejlett önvédelmi rendszerei a Tornado-k védelméről is gondoskodnak, megóvva a gépeket a rakétatalálatoktól.

Az Eurofighter Typhoonok viszont a 2015-ös szíriai szerepvállalás idején a földi célok elleni szerepkörben még igencsak gyengélkedtek, melynek feljavításához a brit BAE Systems hadiipari óriás egy háromlépcsős képességnövelési program, a Project Centurion keretében látott hozzá.

Első lépésként (P1E) az Eurofighterek fegyverzetébe integrálták a Raytheon Paveway IV lézeres és műholdas kettős irányítással rendelkező bombát.



A második fázis (P2E) keretében az MBDA Meteor légiharc-rakéta és a Storm Shadow földi célok elleni szárnyas rakéta integrációjának előkészítését végezték el.

Ezeknek a kulcsfontosságú fegyvereknek a végső integrációját a harmadik, a P3E lépcsőben hajtották végre, az MBDA Brimstone 2 földi célok elleni rakétatípus illesztésével egyetemben.

A megizmosodott Eurofighterek azonban a Tornado-k egyik kulcsfontosságú rendszerét, a RAPTOR (Reconnaissance Airborne Pod TORnado) felderítő konténert a géptörzs alatti hely szűkössége miatt nem alkalmazhatják majd, helyette más megoldást kell találnia a Királyi Légierőnek.

A BAE Systemstől származó legfrissebb információk szerint a brit Eurofighter Typhoonok részére a full Project Centurion képesség 2018 végére realizálódik majd, így 2019 elején megkezdődhet Tornado-k búcsúztatása.