Olyan drága lett az új Havoc, hogy az orosz védelmi minisztérium inkább nem is vásárol belőle

A Mi-28-as harci helikopter legújabb, 2016-ban bemutatott változatának fedélzeti rendszerei gyökeresen megújultak, így képességeit tekintve is messze megelőzi elődeit. A harci potenciáljával párhuzamosan azonban az ára is megugrott

A Mi-28NM olyannyira drága lett, hogy az orosz védelmi minisztérium nem kívánja rendszeresíteni az egyébként már régóta várt típusváltozatot. A hadsereg hiába kérte már többször is a Russian Helicopters holdingot, hogy csökkentse a csúcs Havoc árait, a Mil tervezőirodát is magában foglaló vállalatcsoport erre úgy tűnik, képtelen.

Igaz, ami igaz, jó okuk van arra, hogy a forgószárnyas esetében vastagabban fogjon a ceruzájuk, hiszen gyökeresen átépítették az Orosz Légierő által már nagy számban használt alap Mi-28N változatot.

A Havoc továbbfejlesztésére azért volt nagy szükség, mert a helikopter jelenlegi változata sok kívánnivalót hagy maga után: hiányos például a gép önvédelmi képessége, mivel a szokásos kiszórható infracsapdákon kívül mással nem rendelkezik, a típus legelterjedtebb N verziójáról hiányzik a főrotor fölötti radargömb, továbbá a fegyverkezelő részére még nem áll rendelkezésre sisakcélzó berendezés.

Többek között ezeket a hiányosságokat kell az NM változatnak orvosolnia.

Nemcsak a helikopter fedélzeti elektronikája módosult azonban, hanem némileg a sárkányszerkezet is, hiszen az NM esetében már a nemrég rendszerbe állított, kiképzéshez is használható Mi-28UB számára kifejlesztett tágasabb pilótakabinokat alkalmazták, melyekben egy esetleges kényszerleszállás esetén a személyzet túlélési esélyeit új, energiaelnyelő ülések fokozzák.

Az újgenerációs Havoc a hálózat-centrikus hadviselés követelményeit is kielégíti, képes célkoordináták, felderítési információk, videók megosztására az adott hadszíntéren tartózkodó saját földi és légi egységgel.

A Mi-28NM új radart kapott, melynek főrotor fölé szerelt antennája már 360 fokos lefedettséget biztosít.

Egyes információk szerint a Havoc túlélőképességét lézeres önvédelmi rendszer is fokozza majd, mellyel lehetőség lesz a gépre kilőtt rakéták megsemmisítésére. A csillagháborús eszközről nem tudni, hogy mikorra lesz bevethető állapotban, ellenben a Kamov Ka-52-eseken is alkalmazott Vitebszk önvédelmi rendszer egészen biztosan megjelenik majd a Mi-28-ason is, bár azt a nyilvánosságra került fényképeken még nem lehet felfedezni.

A Vitebszk rendszer legfontosabb része, az L-370-S egy optikai rendszer segítségével fókuszált infravörös sugárral zavarja meg a közeledő infravörös önirányítású rakéták vezérlőrendszerét.

Változik az új Havoc fegyverzete is. Erre utal ugyanis, hogy eltűnt a korábbi változatok esetében az orrkúp alatt található, a 9M120 Ataka (AT-9 Spiral-2) irányítható páncéltörő rakéta rávezetését végző antenna.

A Mi-28NM számára az oroszok megkezdték a nyilvánosság számára 1996-ban bemutatott 9M123 Krizantém (AT-15 Springer) továbbfejlesztését is, bár az már így is figyelemre méltó képességekkel rendelkezik: a Kolomnában található KBM tervezőiroda által létrehozott, a harckocsik mellett a lassan, alacsony magasságon repülő légi célok (pl. helikopterek) leküzdésére is alkalmas fegyver 400 méteres másodpercenkénti sebességgel közelíti meg a célt, mely maximum hat kilométeres távolságban lehet.

A Krizantém célra vezetése változattól függően félautomata lézeres-parancsirányítással, vagy pedig milliméteres hullámhosszúságú radarral, automata parancsirányítással történhet.



Valóban csúcskategóriásra sikeredett tehát a Mi-28-as NM változata, így talán mégis van rá némi remény, hogy a magas árral valahogy majd csak megbarátkozik a védelmi minisztérium, és ha esetleg kisebb mennyiségben is, de megrendeli a típusváltozatot.