A Szuhoj tervezőiroda alapításának 80. születésnapjának emléket állító kiadványból került elő a meglepetés, melynek létezése korábban nem volt ismeretes
A brosúra szerint az 1983-ban készült felvételen a prototípus szinten megrekedt, alacsony észlelhetőségűnek szánt Szu-47 Berkut (korábban Sz-32, Sz-37) tervezőirodán belüli vetélytársa, az Sz-22 látható.
Egy saját ötödik generációs típus létrehozásába az amerikaiak által 1981-ben meghirdetett, és az F-22 Raptor megalkotásában kicsúcsosodott ATF (Advanced Tactical Fighter) program kényszerítette bele a kommunista ország hadvezetését, mely mindennél fontosabbnak tartotta a két szuperhatalom közötti erőegyensúly fenntartását. Így, ha az amerikaiak belevágtak egy új fejlesztési programba, arra a szovjeteknek is mindenképpen reagálniuk kellett.
Az elemző-kutató munka a 80-as évek legelején kezdődött el, melynek során a különféle agytrösztök a jövő vadászgépére vonatkozóan a ma már jól ismert követelményekkel álltak elő: különlegesen jó manőverező képesség, a hangsebességnél gyorsabb repülési sebesség utánégető használata nélkül, alacsony észlelhetőség, mind a radarhullám visszaverődés, mind pedig az infravörös kisugárzás tekintetében. Ezen túlmenően egy ilyen harci gépnek egyidejűleg több, látóhatáron túli céllal is meg kell tudnia birkóznia, melyben integrált repülési elektronika segíti a pilóták munkáját.
Az ország vezetése elrendelte a nevesebb repülőgép tervező irodáknak, hogy mindegyikük dolgozza ki az ötödik generációs típusra vonatkozó saját elképzelését. A MiG és a Jakovlev szó nélkül bele is vágott az óriási munkába, azonban a Szuhoj - a rendelkezésre álló források szerint - igencsak vonakodott. Az iroda főtervezője, Jevgenyij Ivanov azt hangoztatta, hogy az akkoriban fejlesztés alatt álló T-10-es vadászgép, - melynek gyökeres áttervezéséből született meg később a T-10S, a Szu-27-es prototípusa -, olyan óriási továbbfejleszthetőségi potenciállal rendelkezik, hogy képességeit az ezredforduló előtt lehetetlen lesz túlszárnyalni, így teljesen felesleges egy új gép fejlesztésébe belevágni.
Az azóta eltelt idő tényleg őt igazolta, hiszen a Szu-27-es típusváltozatainak teljesítmény és repülési jellemzői azóta is a toppon vannak. Gyakorlatilag csak a hatalmas radarkeresztmetszetük tekintetében van szégyenkeznivalójuk a mára már ikonikus típussá nemesedett Flankereknek.
Természetesen a Szuhoj iroda nem tudott sokáig ellenszegülni a rendszer akaratának, így ők is papírra vetették ötödik generációs koncepcióikat.
A később Sz-37, majd Szu-47 Berkutként ismerté vált, feketére festett Sz-32-es vasmadarat több elképzelés közül választotta ki, majd építette meg a Szuhoj tervezőiroda kísérleti üzeme. Eddig azonban nem volt ismert, hogy a Szirti sas házon belüli versenytársa túljutott a grafikai szinten, olyannyira, hogy elkészítették a teljes méretű modelljét is.
A most nyilvánosságra került fotón szereplő Sz-22-es 1983-ban öltött (modell)testet, és mint látható, kialakítása (alacsony észlelhetőségűnek tűnő sárkányszerkezet, szögletes keresztmetszetű fúvócső) gyakorlatilag még ma is megállná a helyét. Érdekes módon a Szuhoj mérnökei mégsem ezt a sárkányszerkezetet választották ötödik generációs gépük alapjának, hanem a visszafogottabb formájú Sz-32-est.