© Alex S.

Ismét Szíriában tesztelték a Szu-57 Felon lopakodó vadászbombázókat

2019-12-18Katonai repülés

2018 elején pár napra már átdobtak két PAK-FA prototípust a háború sújtotta közel-keleti országba, most pedig, a hadsereg közleménye szerint, ismeretlen mennyiségű géppel, megismételték az éles körülmények közti harctéri próbákat

Már az első kiruccanás alkalmával is sokakban felmerült a kérdés, hogy mi értelme van ezeket a kiforratlan gépeket kivinni a hadszíntérre. Többen is csupán propaganda-célú bevetésnek minősítették az esetet, azonban sokkal komolyabb okok húzódhatnak a háttérben.

Az oroszok szinte minden fegyverüket - legyen az régi, vagy éppen új fejlesztésű - kipróbálták már a szíriai harcmezőkön, és a rendszerbe állítástól egyébként még távol álló Szu-57-esek esetében szintén vétek lenne nem élni ezzel a ritkán adódó lehetőséggel.

© Alex S.



Bár a jelenleg tíz, repülőképes példányban létező típusból gyakorlatilag nem létezik két egyforma felszereltségű, ráadásul a hozzájuk szánt fegyverzet java is még fejlesztés alatt áll, a bőséges mennyiségű, változatos összetételű földi célok elleni bevetéseket gyakorlatilag minimális kockázatvállalással hajthatják végre a gépek. Ez rendkívül hasznos lehet, hiszen már számos típus esetében bebizonyosodott, hogy a hadgyakorlatokon jól muzsikáló masinák éles bevetések során már nem egészen a tervek szerint hozzák a formájukat.

A másik, soha vissza nem térő lehetőséget az oroszok számára egyébként nem is igazán a különféle fegyveres csoportok által nyújtott célok jelentik, hanem a nyugati, elsősorban amerikai harci gépektől hemzsegő légtér. Ez esetben természetesen nem szokványos vadászatról van szó: a szíriai hadszíntér hihetetlen célpontgazdagságával soha vissza nem térő alkalmat nyújt az oroszoknak, hogy elektronikus információkat szerezzenek a nyugati hadfelszerelésekről, megpróbálkozzanak azok elektronikai zavarásával, vagy éppen valamilyen kiberhadviselési módszert teszteljenek rajtuk.

Ezekhez - a kiberhadviselési eszközöket talán leszámítva - a Szu-57-esek fedélzetén minden rendelkezésre áll az Sh121 multifunkciós integrált rádióelektronikai rendszerbe csomagolva.
Ez a komplexum a radar blokkjait, az elektronikai harc (EW) megvívásához szükséges berendezéseket, az elektronikus hírszerzési (ELINT), illetve a barát vagy ellenség felismerő (IFF) berendezéseket integrálja egyetlen egységbe.

A PAK-FA radarrendszerét a Tyihomirov NIIP kutatóintézet fejlesztette ki. Az N036 Bjelka egy meglehetősen összetett, öt antennablokkból álló berendezés: a gép orrában a fejlesztők nem csak egy előre néző, AESA rendszerű, X-hullámsávban működő antennát helyeztek el (1500 adó-vevő modullal), hanem két, oldalra néző AESA sugárzót is (358 modul). Ezek a Szu-57-es előtti és melletti légtér 135-135 fokos (összesen 270 fokos) szeletét képesek szemmel tartani.

Az N036 előre néző AESA rendszerű fedélzeti radar antennája   © A.V. Karpenko


Az oldalsó légteret felügyelő N036B radarantenna   © A.V. Karpenko



A szárnyak belépőéleibe L-hullámsávban működő radarantennák kerültek, melyek 1.0GHz - 2.0GHz-es tartományban dolgoznak, szemben a fő radar 8.0GHz - 12.0GHz-es sávjával. Segítségével egyrészt az alacsony észlelhetőségű repülőgépeket próbálják meg az oroszok felderíteni, másrészt pedig az ebben a sávban dolgozó számtalan ellenséges katonai rendszer kisugárzását nyomon követni, illetve - az L402 Himalája rendszerei bevonásával - zavarni. A szárnyakba integrált radarok ráadásként az IFF funkcióját is ellátják.

Lopakodók észlelésére szolgáló L-sávú radar   © A.V. Karpenko



Érdemes azonban megjegyezni, hogy az L-sávban dolgozó antennák kis mérete miatt azok felderítési távolsága valószínűleg meglehetősen korlátozott lehet.

A radar mellett kiemelten fontos szerepet játszanak az előbb említett L402 Himalája áramkörei is, melyek az elektronikai harc megvívására lettek kifejlesztve. És míg az N036-os radar önmagában a nyugati rendszerekhez képest valószínűleg nem egy nagy durranás, a Himalája blokkjaival egybeintegrálva - köszönhetően az EW területén elért meglepő orosz eredményeknek - már okozhat fejfájást a nyugati fegyverrendszerek kezelőinek.

A napjaink hadviselésében kulcsfontosságúnak számító L402 rendszer nem csak a saját, a Szu-57-es két hajtóműve közötti hosszan hátranyúló törzsrészbe szerelt antennáját használja a zavaró jelek kisugárzására, illetve az ellenséges eszközöktől származó elektronikus információmorzsák begyűjtésére, hanem szabadon igénybe veheti a radar mind az öt modulját is.



Az L402 - bár az oroszok gyakorlatilag semmit sem árulnak el a képességeiről, így a következőkben azért van némi találgatás is - egyidejűleg több frekvencia bevetésével, 360 fokos lefedettséggel, több ellenséges eszköz zavarására is alkalmas: az irányítható rakéták és bombák adatkommunikációs kapcsolatai, a GPS műholdak jelei, földi és légi telepítésű radarok, különféle eszközök közti adatkapcsolat, barát vagy ellenség felismerő rendszerek működése válhat bizonytalanná, ha a Himalája aktiválja áramköreit.

Hogy aztán mindez hogyan válik be Szíriában, arra az oroszok már minden bizonnyal választ kaptak, bár a szélesebb nyilvánosság számára nem valószínű, hogy sok érdemi információt kiszivárogtatnának.


Bedőcs Tibor (bedocs.tibor@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media