A Lockheed Martin hatodik generációs elképzelése   © Lockheed Martin

Az USA titokban megépítette, sőt már levegőbe is emelte 6G vadászbombázójának demonstrátorát!

2020-09-16Katonai repülés

A járványhelyzet miatt ezúttal online megtartott Air Force Association's Air, Space and Cyber Conference rendezvényen egy magasrangú légierős hivatalnok jelentette be az USAF részére épített hatodik generációs vasmadárral kapcsolatos szenzációs hírt

A bombasztikus közleményt Will Roper azonban eléggé rövidkére szabta, így semmi további információ nem szivárgott ki a jövő harci gépéről, mellyel kapcsolatban eddig csak annyi volt közismert, hogy mind a US Navy, mind pedig az USAF dolgozik a leendő hatodik generációs vadászbombázó koncepcióján.

Az Egyesült Államok légierejének következő generációs "nemcsak-egy-sima-vadászgép" fegyverrendszerének létrehozására irányuló NGAD (Next-Generation Air Dominance) programjának néhány részletéről a szervezet vezetői egy arlingtoni konferencián tavaly augusztusban szellőztettek meg néhány apróságot.

Az akkor nyilvánosságra került információkból - erős túlzással persze - az volt leszűrhető, hogy a következő generációs vasmadár létrehozásának jogáért folyó majdani versenyfutásban szinte már nagyobb esélye lesz a nyerésre valamelyik amerikai információtechnológiai nagyágyúnak, mint egy hagyományos repülőgépgyárnak.

Az USAF koncepciógyártói szerint ugyanis a jövőben az ország légifölényét nem egyetlen egy platform - nevezetesen A hatodik generációs vadászgép - biztosítaná, hanem magas szinten integrált, hálózatba kötött rendszerek sokasága, melynek lennének többek között űr, számítógépes és elektronikai harc szegmensei is. Mindez azt jelenti, hogy a jövő vadászgépe sokkal inkább egy informatikai csomópontként üzemelne - begyűjtve és feldolgozva a számtalan külső platformon elhelyezett szenzorok adatait -, mintsem a jelenlegi közelharcra (is) kihegyezett eszközként.

Az elképzelések szerint már a fegyverrendszer új központi (vagy inkább végrehajtó?) elemének létrehozása sem a szokott módon zajlik majd. Ha bevárnák az összes technológia kiérlelődését, mely a leendő gép hajtóművéhez, fegyverzetéhez, illetve szenzoraihoz szükséges, 2040 előtt nem lehetne rendszerbe állítani a csodamasinát.

Az idő viszont sürget. A gyorsan fejlődő orosz és kínai repülési technika miatt az amerikai hatodik generációnak a harmincas években már fontos lenne eljutnia a csapatokhoz. Ez viszont csak úgy képzelhető el, hogy a fejlesztés során nem várják meg minden részegység elkészültét (pl. lézerfegyver), hanem létrehoznak egy alap repülőgép platformot, amihez aztán a későbbiekben képesek lesznek integrálni az új eszközöket.

A fentieket figyelembe véve tehát végül is senkit nem kellett volna meglepetésként érnie, hogy ez a platform már össze is állt.

A totál titokban készített hatodik generációs harci géptől eltérően annak leendő hajtóművein már viszont nyíltabban dolgoznak a fejlesztők: a General Electric és a P&W már építi azoknak az erőforrásoknak a prototípusait, melyek azon túl, hogy elődeiknél kedvezőbb fogyasztási paraméterekkel bírnak, nagyobb teljesítményük révén a lézerfegyverek alkalmazását is lehetővé teszik majd. 2018-as hírek szerint az erőforrások demonstrátoraihoz szükséges részegységek legyártásával és tesztjeivel a tervek szerint 2019 végére készülnek majd el a két cég szakemberei. 2020-tól pedig indulhat a készre szerelt erőforrások - először még csak - földi tesztelése.



Bár a 6G platform egészen biztosan alacsony észlelhetőségű kivitelben készült el, azt már az amerikaiak is tudják, hogy a repülőgépek radarok számára nehezen detektálható kivitele már jelenleg sem, de a jövőben - az egyre fejlődő aktív és passzív felderítő rendszerek, illetve a lopakodó technológia elterjedése miatt - még kevésbé fog a túlélésre garanciát jelenteni. Nem véletlen tehát, hogy a DARPA a Raytheon és a BAE Systems bevonásával már meg is kezdte az EW (elektronikai harc) technológiák következő, a jelenlegitől gyökeresen eltérő generációjának a fejlesztését. Az úgynevezett öntanuló zavarók már nem egy előre programozott, az ellenséges radarok korábban begyűjtött hullámformáit és más jellemzőit tartalmazó - és persze rendszeresen frissített - elektronikus könyvtárból fogják beazonosítani az őket érő sugárzás forrását, hogy aztán kidolgozzák az azt elnyomó zavarjelet.

Ehelyett működésükben nagy szerepet kap majd a mesterséges intelligencia: ezek az EW rendszerek már automatikusan felismerik majd a hordozó repülőgépükre veszélyt jelentő sugárforrásokat, azonnal kidolgozzák a rá adandó választ, és megkezdik a kisugárzást.

Hogy aztán a fent vázolt felszerelésekkel megpakolt vadászbombázótípus sorozatgyártása mikor kezdődhet meg, arra egyelőre nincs válasz, viszont a tervezett életciklusára vonatkozólag érdekes elképzelések láttak napvilágot, szintén Will Ropertől. Ezek szerint az USAF visszatérne ahhoz a gyakorlathoz, hogy - akárcsak az 50-es, 60-as években - nem használna hosszú évtizedekig, és építene nagy példányszámban egy-egy típust, hanem az elmúlt években kifejlesztett rapid gyártási és szoftverfejlesztési technológiák segítségével gyakrabban cserélné le azokat.


Kolom Dávid (kolom.david@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media