30 évvel ezelőtt párját ritkító légi győzelmet ért el egy amerikai F-15E egy iraki Mi-24 Hind ellen

Bár a 30 éve lezajlott Sivatagi Vihar legnagyobb figyelmet kapott eszköze a Nighthawk lopakodó volt, más, igencsak potens repülőgépek is részt vettek a harcokban, köztük az F-15E Strike Eagle, mely egy különleges légi győzelemmel tüntette ki magát

A csapásmérésre kihegyezett Sasnak egy F-15B kiképzőgépből kialakított prototípusa 1980. július 8-án végezte el az első repülését. Az F-15E Strike Eagle jelenleg is rendszerben áll az USAF alakulatainál, és még legalább 2035-2045-ig szolgálja majd az USA érdekeit.

A prototípus első szárnyalásától még nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az alapvetően vadászfeladatú F-15-ösből létrehozott, a világ minden bizonnyal legerősebb fegyverzetű vadászbombázójának számító Csapásmérő Sas első szériapéldánya 1986 végén a levegőbe emelkedjen.

A típus az USAF alakulatainál 1989-ben állt rendszerbe.

A McDonnell Douglas által kifejlesztett, de egy cégegyesülési ügyletet követően jelenleg már a Boeing által gyártott típusból eddig több mint 500 példány épült, és azok megjelentek az USA-val szövetséges légierőknél is: Izraelben F-15I Raam, Dél-Koreában F-15K Slam Eagle, Szaúd-Arábiában F-15S/SA, Szingapúrban pedig F-15SG néven állnak jelenleg is szolgálatban.

A típus eddig legyártott példányai - különösen az izraeli és az amerikai gépek - meglehetősen magas fokú kihasználtsággal büszkélkedhetnek. Az előbbiek a Közel-Keleten állnak szinte folyamatos hadi üzemmódban, az utóbbiak pedig jelenleg három fronton, Szíriában, Irakban, és Afganisztánban aktívak. Ezek a missziók azonban még biztosan nem az utolsó fejezetét jelentik a típus 1991-es Sivatagi vihar hadművelettel megnyitott bevetési portfóliójának. Ebben a háborúban egyébként, Szaddám csapatai ellen harcolva, egy egészen rendkívüli légi győzelmet sikerült összehoznia egy Strike Eagle személyzetnek.

Mikor 1990 augusztusában Irak lerohanta aprócska szomszédját, Kuvaitot, az amerikaiak Ománba telepítették a 336. Vadászszázad F-15E flottáját, hogy megkezdjék a felkészülést egy esetleges Irak elleni támadáshoz. A gépeket aztán decemberben az Irakkal határos Szaúd-Arábiába repülték át, hogy közelebb legyenek a leendő hadműveleti területhez.

A Sivatagi Vihar 1991. január 17-én tört ki. A Strike Eagle különítmény természetesen már a háború első napján bekapcsolódott a harcokba, melyben elsődleges feladata az iraki Scud rakétaállások felkutatása és megsemmisítése volt.



Bár a gépek hatalmas mennyiségű bombával megrakodva indultak bevetésre, önvédelmi célból azért vittek magukkal AIM-9 Sidewinder légiharc-rakétákat is, melyekkel még az irakiak MiG-29-eseinek lelövésével is megpróbálkoztak. Az egyik F-15E rögtön a háború nyitónapján akadt össze egy Fulcrummal, de végül nem sikerült azt megsemmisítenie rakétájával.

A vadászbombázó öböl háborúban szerzett első és egyetlen légi győzelméhez nem is a szovjet eredetű csúcsvadászon keresztül vezetett az út. A trófeát egy Mi-24 Hind harci helikopter hozta el az egyik F-15E számára, mégpedig nagyon meglepő módon.

1991. február 14-én egy F-15E géppár Scud vadászatra indult, de bevetésük során az egyik AWACS fedélzetéről parancsot kaptak, hogy semmisítsenek meg három iraki helikoptert, melyek éppen katonákat rakodtak ki egy olyan zónában, ahol amerikai kommandósok is tevékenykedtek.

A Packard 41 hívójelű Strike Eagle fegyverkezelője azonban képtelen volt radarral befogni a forgó rotorlapátokkal a földön tartózkodó helikoptereket, így inkább megpróbálkozott a gépére függesztett LANTIRN konténer alkalmazásával.
Ez jó döntésnek bizonyult, a berendezés elektro-optikai célfelderítő rendszere segítségével sikerült megtalálni két forgószárnyast, melyek egyikét a LANTIRN lézeres célzójával meg is jelölte. A támadás engedélyeztetése után már indulhatott is a GBU-10-es lézerirányítású bomba. A 900 kilogrammos eszköz az időközben már a levegőbe emelkedett Mi-24-es pilótafülkéjében robbant fel, hatalmas tűzgolyóvá változtatva a forgószárnyast.

A területen tartózkodó amerikai speciális erők katonái szerint a Hind már kb. 240 méteres magasságban repült, mikor a Strike Eagle által indított Paveway II-es belecsapódott.

Az F-15E kétfős személyzete, a pilóta Richard Mennett és a WSO (Weapons System Officer) Dan Bakke a különleges légi győzelem után dicséretet kapott elöljáróitól, hiszen tettükkel számos amerikai katona életét mentették meg.