Az 1961-ben rendszerbe állt legendás hidegháborús vasmadár, az F-4 Phantom II sem maradt ki az akkoriban megszokott rekorddöntögetésekből; az egyik ilyen esemény azonban katasztrófával végződött
A McDonnell Aircraft Corporation által gyártott YF4H-1 megjelölést viselő első Phantom prototípus 1958. május 27-én végezte el az első repülését, St. Louis Lambert Field repülőteréről elstartolva.
A 22 perces szárnyalással - melynek során Robert C. Little tesztpilótának már egyúttal a hangsebességet is el kellett volna érnie, amit a hidraulikarendszer hibája végül megakadályozott - a repüléstörténet egyik legjelentősebb vadászbombázójának karrierje vette kezdetét.
Az YF4H-1 és társai némi módosítása után létrejött F-4 Phantom II számtalan változatából 1958-1981 között összesen 5195 darabot építettek, és ezzel a típus vált a legnagyobb mennyiségben épített amerikai szuperszonikus harci géppé.
A többek között a Rhino, Double Ugly és az Old Smokey becenevekkel illetett gépeket az USAF és a US Navy széleskörűen alkalmazta a vietnámi háború során, nem csak légvédelmi, hanem földi célok elleni, illetve felderítő szerepkörben is.
Képességeit mi sem jelzi jobban, minthogy már a prototípusokkal megkezdték a korábbi típusokkal felállított repülési csúcsok eltiprását, ami az F-4-es 1961-es rendszerbe állításával csak folytatódott.
Az egyik ilyen kísérlet azonban sajnos katasztrófával végződött.
A Sage Burner művelet keretében az USA haditengerészeti repülésének megteremtésének 50. évfordulójára egy rekorddöntögető repüléssorozatot szerveztek. Ennek során, 1961. május 18-án az új mexikói White Sands rakétalőtéren a 145316 gyári számú F4H-1F Phantom II alacsony magasságú, nagy sebességű repülés során műszaki meghibásodás miatt a darabjaira szakadt.