Vadászgépek csatája: Szuhoj Szu-35 Flanker - Dassault Rafale összecsapás Egyiptomban, I. rész

Az elmúlt hónapokban hangos volt az internet az Egyiptom által egyaránt rendszerbe állított Szu-35 Flanker és Dassault Rafale vadászbombázók állítólagos gyakorló légi harcáról, melynek során a gall típus kétvállra fektette a Szuhojt

A bevezetőnkben említett összecsapással, illetve annak sokak számára elfogadhatatlan végkifejletével egy lengyel online lap szédítette meg a világhálót. Bár más források nem erősítették meg az esemény megtörténtét, abban biztosak lehetünk, hogy Egyiptom - ha már egyszer megvásárolta mindkét típust -, amennyiben eddig még nem tette meg, a közeljövőben biztosan egymásnak ugrasztja majd őket.

Arra is mérget vehetünk azonban, hogy a gyakorló légiharcok kimenetele - a szituációtól, a pilóták felkészültségétől függően - nem csak az egyik gyártmány számára hoz majd sikert, hiszen akkora különbség biztosan nincs a két 4+ generációs vadászbombázó között.

Valós képességeik, rendszereik paraméterei azonban a titkok titkát képezik, az airshow standokon összeszedhető prospektusokból, vagy éppen az interneten fellelhető ismertetőkből soha nem fogjuk megtudni a tényleges jellemzőiket.

Négy részesre tervezett sorozatunkban most azért teszünk egy halvány próbálkozást, hogy nagyjából felvázoljuk a Szuhoj és a Dassault vasmadarainak főbb fedélzeti rendszereit, azok feltételezett kvalitását, és ez alapján megpróbáljuk eldönteni, melyik masina is kerülne ki nagyobb eséllyel egy esetleges (gyakorló) összecsapásból.

Szu-35 Flanker-E / N035 Irbisz radar

A Szu-27-es alapjain megalkotott, már a 4+ kategóriába sorolt Szu-35-ös az Orosz Légierő hadrendben álló jelenleg legkorszerűbb vadászbombázója, melynek első példányai 2014-ben léptek szolgálatba.

Az Irbisz jó eséllyel képes érzékelni az alacsony észlelhetőségű célokat is: egy 0,01 négyzetméteres radarkeresztmetszetű repülőgépet állítólag már 90 kilométerről is felderíthet. Nem árt azonban megjegyezni, hogy pl. a leginkább lopakodósra reszelt F-22-es ezen paramétere a becslések szerint 0.0001 négyzetméter, tehát jóval nehezebben detektálható.

Rafale / Thales RBE2 radar

A Francia Légierőnél 2001-ben rendszerbe állított Rafale szintén 4+ generációs típus, de már az ötödik generációs harci gépek több jellemzőjét is magán viseli. Nagymértékben integrált avionikai rendszerei lehetővé teszik, hogy a különböző szenzorjai által begyűjtött információk, adatok, a pilóta előtti kijelzőkön összegezve jelenjenek meg.

A hajózónak nem kell tehát kapcsolgatnia az egyes rendszerek között, hogy ellenséges célok után kutatva mindegyik segítségével külön-külön megvizsgálja az előtte lévő területet. Az ötödik generáció egyik fontos jellemzőjének számító szenzorfúzió ezt megteszi helyette.

De azért ez sem lekicsinylendő. A Thales RBE2 max. 40 légi cél egyidejű követésére képes, melyek közül a 8 legveszélyesebb támadásához tudja kikalkulálni a szükséges adatokat. Ezekre 2 másodpercenként tud egy-egy MICA infravörös-, vagy aktív radarirányítású rakétát indítani. A radart a Thales zavarvédelemmel is ellátta.

Az RBE2 természetesen földi és vízfelszíni célok felderítését és támadását is lehetővé teszi.

A Thales PESA technológiájú szenzorjának felderítési távolsága azonban jelentősen elmarad a legújabb Rafale változat orrába szerelt RBE2 AA típusú, AESA rendszerű radar által biztosítottól, mely a legnagyobb visszaverődést produkáló célok esetén kb. 200 km.

Egyiptom 2015-ben 24 használt példányt rendelt a típusból, melyeket azóta már kézhez is kapott. A Nílus menti ország elégedett lehet a francia szerkezettel, hiszen az idén további 30, immár modernebb, újépítésű F3R változatot rendelt belőle.

Szu-35 Flanker N035 Irbisz v. Rafale Thales RBE2

A végletekig leegyszerűsítve egy nagy távolságból indított összecsapás a következők szerint folyhat le a két típus között. Amennyiben nincs külső, pl. AWACS segítség, először a vadászgépek orrába épített radarok jutnak szerephez.

Jelentősen befolyásolná a légi összecsapás végkimenetelét, ha csak az egyik típus rendelkezne a jelentős előnyt biztosító PESA technológiájú radarral, a másikba a hagyományos, mechanikus kitérítésű szenzort szerelték volna. Ez utóbbi számára ugyanis akár 15 másodpercbe is beletelik az előtte fekvő komplett légtér végigpásztázása, ami azt jelenti, hogy egy konkrét szegmensre csak ilyen időközönként tud figyelmet szentelni. Ez viszont egy légi összecsapás során elvesztegetett időnek számít.

Mivel viszont mindkét gép PESA radart kapott, azok villámgyorsan végeznek a légtér áttekintésével, hiszen a pásztázó nyalábot nem mechanikus kitérítéssel mozgatják, hanem elektronikusan.



A Szu-35-ös pilótája, hogy a távolabbi célokat is érzékelje, akár 20kW-al is megküldheti Irbiszét, ellenben a Rafale saját eszköze ennél jóval kisebb teljesítménnyel dolgozik. Igen ám, de a francia masina a negyedik generációs vadászbombázók közül talán a legkisebb radarkeresztmetszettel rendelkezik (a becsült értéke fegyverzet nélkül 0,1 m2 körül van), ellenben a Szu-35-össel, mely reflexióját (RCS - Radar Cross-Section) ugyan némileg csökkentették a Szu-27-eshez képest (az 15 m2 volt), de nyugati versenytársához mérten még mindig brutálisan nagy lehet.

Bár a két játékos radarjainak valós paramétereit, illetve sárkányszerkezetük pontos RCS értékeit nem ismerjük (ezek szigorúan titkosak), a Rafale nehezebb észlelhetősége miatt a Flanker nem élvezheti maradéktalanul a nagyteljesítményű lokátora által biztosított előnyt, míg a Rafale számára nagy könnyebbséget jelent a Szuhoj hatalmas visszaverő felülete. Még az is előfordulhat, hogy a két gép pilótája nagyjából azonos távolságból veszi észre a másikat.

A fentiek fényében úgy érezzük, hogy csak a radarjait használva egyik vasmadár sem tudna jelentős fölényt elérni a másikkal szemben.

Az első körben a Rafale v. Flanker meccs eredménye tehát 1:1, de hamarosan következik az elektro-optikai rendszerek összehasonlítása, ami akár előnyt is hozhat valamelyik típus számára.