Köszönjük Vlagyimir Vlagyimirovics! Brutális gyomrost adott a repülőgépiparnak az orosz elnök
ParamilitaryUkrajna lerohanása miatt a világ óriási szankciókkal sújtotta az oroszokat; a lépés gazdasági káoszt okozott, és az égetően fontos fejlett technológiák beszerzésének is keresztbe tett; mindez persze a repülőgépgyártást fokozottan sújtja
A barbár ukrajnai támadás kapcsán hozott nyugati büntetőintézkedések gyakorlatilag mindentől elvágták az orosz gazdaságot, mely nagyon gyorsan az összeomlás szélére került. A high-tech alkatrészek és technológiák beszerzésének ellehetetlenítése természetesen kihat az összes repülőgépipari gyártási és fejlesztési projektre.
Igen nagy az esélye, hogy csakúgy, mint a szovjet birodalom összeomlását követő hosszú gazdasági válságban, ezúttal is leáll az összes program, és tovább növekszik az ország technológiai elmaradottsága a nyugathoz képest. Hiába hangoztatják egyesek, hogy a hiányzó alkatrészek (elsősorban chipek, illetve a belőlük felépített rendszerek) kiválthatóak hazai, vagy éppen kínai fejlesztésekkel, ez nem egészen így van. A legjobb képességű orosz integrált áramkörök (a Bajkál és az Elbrusz processzorok legújabb változatai) hazai pályán a technológiai elmaradottság miatt nem gyárthatóak, azokat a tajvani TSMC készíti (az oroszok csak megtervezték őket). A cég viszont február végén bejelentette, hogy felhagy ezen áramkörök kibocsájtásával.
Marad a kínai vonal, ám az sem sima ügy. Egyrészt ott a világméretű félvezetőhiány, az ázsiai birodalom pedig nem biztos, hogy az oroszokra fogja pazarolni ezt az értékes, és immár stratégiai jelentőségű árut. Másrészt pedig Kínát (a gazdasági háború ellenére) az amerikai cégek kormányzati engedéllyel még mindig támogatják chipgyártási technológiákkal, ám ha a szankciókat megsértve Peking az oroszoknak adna el alkatrészeket, a létfontosságú tengerentúli segítség esetleges eltörlésének meglebegtetésével könnyen jobb belátásra bírható.
Nézzük most végig, az elmebeteg putyini lépés miatt milyen katonai és civil repülőgép típusok sorozatgyártásának, fejlesztésének szakad nagy eséllyel hosszú évekre vége.
Szu-57 Checkmate
A tavaly egy nem repülőképes demonstrátor formájában bemutatott egyhajtóműves típust elsősorban exportra tervezték. Légi tesztekre szánt prototípusának építése jelenleg is zajlik, 2023-ban emelkedett volna levegőbe.
Jelen helyzetben azonban kizárt, hogy bármely ország is rendeljen belőle, hiszen azzal magára vonná a nyugati világ mindenféle gazdasági büntetőintézkedésekben megnyilvánuló haragját. De ettől függetlenül is, aligha lesz olyan épeszű állam, mely a gazdasági káoszba süllyedt Moszkvától vásárolna sok tízmillió dolláros hadfelszerelést, már csak a terméktámogatás bizonytalansága miatt sem.
Szu-57 Felon (PAK-FA)
Az oroszok első ötödik generációs vadászbombázójának most kezdett volna felpörögni a gyártása. A tervek szerint a Szuhoj az idén négy Szu-57-est adott volna át a légierő részére, jövőre pedig tizenkettőt. Összesen 76 darabra volt megrendelésük, és a Felon exportja sem volt lehetetlen. Na, ez utóbbi, a Checkmate esetében is leírtak miatt, biztos, hogy felejtős lesz.
Még a hazai célra történő előállítás is erősen kérdéses, az elődtípusnak számító, most is gyártott Szu-35 Flankerhez képest jóval magasabb ára miatt.
Sz-70 Ohotnyik
A repülési tesztjeit 2019-ben kezdő Sz-70 Ohotnyik csupaszárny kialakítású, pilóta nélküli csapásmérő gép programja eddig jól haladt, ám a pénzügyi káosz, illetve a csúcstechnológiájú alkatrészek külföldi beszerzésének ellehetetlenítése könnyen a padlóra küldheti.
A szerkezetnek 2021 decemberében készült el a második, már csaknem végleges kialakítású változata, és 2024-től tervezték sorozatban gyártani.
MiG-41 (PAK-DP)
A fejlesztés ki-tudja-valójában melyik szakaszában járó, a minden oroszok büszkeségének számító MiG-31 Foxhound utódjának szánt PAK-DP, vagy más néven MiG-41-es programja is valószínűleg a pénztelenség áldozata lesz. A projekt egy nagyon komplex, nehéz vadászgép létrehozását célozta meg, melynek költségei valószínűleg jelentősen verik a Szu-57 Felon programra áldozott sok-sok rubelmilliárdot.
PAK-DA
Az új stratégiai bombázó létrehozásáról szóló tendert, melyet 2007-ben írt ki a védelmi minisztérium, két évvel később a Tupoljev tervezőiroda nyerte meg. A bombázókra (is) szakosodott specialistával ezek után hároméves kutatási-fejlesztési megállapodást írt alá a katonai vezetés, melynek eredménye a 80-as gyártmány lett. 2013-ban immár ennek részletes tervezéséről kötött szerződést az Andrej Tupoljev repülőgép-tervező nevét viselő iroda.
A rendelkezésre álló információk szerint a PAK-DA program keretében egy olyan alacsony észlelhetőségű, csupaszárny kialakítású bombázó építése zajlik, mely a maximális felszállótömegét tekintve csupán fele lesz a 275 tonnás Tu-160 Blackjack-nek, úgyhogy valahol a Tu-22M3 Backfire és a Tu-95MS Bear között foglal majd helyet.
A harminc tonna hasznos teher szállítására kalibrált gép hangsebesség alatti tempóra lesz képes, és légi utántöltés nélkül 15 ezer kilométeres hatósugárral rendelkezik majd. Mindezt két hajtómű biztosítja. Az erőforrás létrehozása a Kuznyecov iroda feladata, melynek az NK-32-02 alapjaiból kiindulva az idén kellett volna elkészülnie az első példánnyal, hogy megkezdje a földi tesztelését.
A PAK-DA prototípusa az eredeti tervek szerint 2019-ben végezte volna el az első repülését, de a Putyin elnök döntése értelmében újrainduló Tu-160 Blackjack sorozatgyártás ezt az időpontot némileg odébb tolta. A Blackjack-utódnak így valamikor 2022-2023 környékén kellett volna első alkalommal levegőbe emelkednie.
A minden bizonnyal rendkívül drága program a jelen helyzetben valószínűleg hosszú ideig jégre kerül majd.
Tu-160M Blackjack
Az idei év elején légi tesztekre fogott első Tu-160M prototípus alapverzióját még a szovjet időkben fejlesztették ki és gyártották; a birodalom szétesésével a beszállítók nagy része tönkrement, vagy éppen külföldre szakadt, úgyhogy a komplett ipari hátteret is újra fel kellett építeni.
A Tu-160M (korábban Tu-160M2-ként is hivatkoztak rá) megjelölést kapott stratégiai bombázót, vagy, ahogy az oroszok becézik, Fehér Hattyút, kilenc további társával egyetemben 2027-ig kellett volna az Sz.P. Gorbunova nevét viselő kazanyi repülőgépgyárnak átadnia a légierőnek. A cég az első körben megrendelt bombázók összeszerelése után sem maradt volna munka nélkül, hiszen 2035-ig összesen 50 darab Tu-160-as beszerzését tervezte a védelmi minisztérium.
Mindez persze pár napja már múltidő: a Tu-160-as valószínűleg a világ legdrágább katonai repülőgépe, kizárt, hogy pont most pörgessék fel a gyártását.
És akkor most jöjjenek a civil projektek, ahol a helyzet, ha lehet, még a fentieknél is siralmasabb.
SSJ-100 Superjet
Az orosz polgári repülőgépgyártás felrázására szánt, SuperJet névre keresztelt, SSJ-100 megjelölést kapott utasszállító első példánya 2008. május 19-én rugaszkodott el a betonról, 2020 tavaszán pedig már a 200. repülőgép is a levegőbe emelkedett. A részben francia alkatrészekből álló SaM146 hajtómű, illetve az egyéb rendszereket tekintve szinte totális nyugati részarány (kb. 90 százalékos) miatt a típusra garantáltan keresztet vethet az Egyesült Repülőgépgyártó Vállalat (OAK).
Valószínűleg még a fejlesztés alatt álló, jövőre bemutatni tervezett SSJ-NEW változat sem segít majd a helyzeten: a hivatalosan RRJ-95NEW-100 nevet viselő repülőgépben bár egyáltalán nem marad amerikai eredetű alkatrész, de az egyéb külföldi részegységek aránya - nem számítva a SaM146-ost - 10 százalék közelében marad.
Igaz, a hajtómű tekintetében pár év múlva talán fellélegezhetnek majd az oroszok: a hazai, korszerűnek számító PD-14-es alapjain már elkészült a kisebb teljesítményű PD-8-as. Első kísérleti példányának az első (földi próbapadon történő) indítását most márciusra tervezték, de a típus legkorábban 2024-ben jelenhet meg a SuperJet NEW szárnyai alatt.
MC-21
Talán ez a legfájóbb tétel. A szibériai Irkut szupermodern utasszállítója a tervek szerint 2022 szeptemberében állt volna forgalomba a Rosszija légitársaságnál. A cég az idén négy gépet vehetett volna át, de amerikai hajtóművekkel. Na, ezt most már el lehet felejteni, az USA ugyanis megtiltotta az orosz légibuszok amerikai erőforrásainak szupportját. Az MC-21-eshez ugyan rendelkezésre áll a hazai fejlesztésű PD-14-es, de a légitársaságok eddig nem kapkodtak ezért a szerkezetért. Mindegy is, a kb. 10 százalékos (a hajtóművek nélkül értve) külföldi alkatrész arány amúgy is ellehetetleníti ezt a nagyon előremutató repülőgépet.
A fentiekből is látszik, semmi korábbihoz nem hasonlítható, elképesztő csapás érte az orosz repülőgépipart, mely az ország high-tech szektorának az ékkövét jelentette.
Mindez egyetlen ember (és persze az ex KGB-s talpnyalói) hihetetlen szűklátókörűséggel, kb. nulla stratégiai érzékkel párosuló lépésén múlott. Nem volt még szovjet/orosz vezető, aki regnálása alatt ekkora gazdasági kárt okozott volna országának, ráadásul egy olyan időszakban, mikor minden külső és belső körülmény adott volt egy sikeres állam létrehozásához.
Hát, a fenti projektekbe több millió munkaórát beleölt Szuhoj, RSzk MiG, Jakovlev, Tupoljev, Irkut, és az egész OAK nevében is mégegyszer köszönet érte, Vlagyimir Vlagyimirovics!
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!
