Az Sz-70 Ohotnyik első prototípusa az Ahtyubinszk melletti repülési tesztközpontban   © Zvezda TV

Hol maradnak a csúcsfegyverek? Megpróbáljuk megkeresni az oroszok legpotensebb gépeit! A Vadász

2022-03-20Katonai repülés

Az elmúlt hetekben több internetes hírforrás is említést tett az Ukrajnára törő putyini erők előbb-utóbb majd csak bevetésre kerülő, légi és szárazföldi csodafegyvereiről, melyekről eddig csak úgy zengett a világháló

A mögöttünk hagyott 5-10 évben széleskörű propagandakampány zajlott az Oroszországban létrehozott újgenerációs katonai eszközök körül. Ezen csodamasinák tevékenységének azonban egyelőre semmi jele az ukrán fronton. Pedig léteznek, így most sorra vesszük az ebbe a speciális kategóriába sorolt légi járműveket, és megvizsgáljuk státuszukat.

A pilóta vezette Szu-57 Felon vadászbombázóval sorozatunk első részében ismerkedhettünk meg, most pedig egy nagyméretű csapásmérő drón következik.

Szuhoj Sz-70 Ohotnyik (Vadász)

A repülési tesztjeit 2019-ben kezdő Sz-70 Ohotnyik csupaszárny kialakítású, pilóta nélküli csapásmérő gép programja eddig jól haladt, ám az ukrán háború miatt bekövetkezett pénzügyi káosz, illetve a csúcstechnológiájú alkatrészek külföldi beszerzésének ellehetetlenítése könnyen a padlóra küldheti.


A típusnak 2021 decemberében készült el a második, már csaknem végleges kialakítású változata (fenti videó), és jelenleg is épül a harmadik és a negyedik mintapéldánya, melyek már teljesen megegyeznek a 2024-től sorozatgyártásra kerülő szériaváltozattal.

Láthatjuk, hogy ennek az orosz csúcsfegyvernek a cikksorozatunk előző részében ismertetett Szu-57-eshez hasonlóan szintén nem lesz beleszólása a most zajló háborúba, bár kísérleti jelleggel valószínűleg megröptetik majd a frontvonalak fölött.

Ha egyszer rendszerbe állítják, az alacsony észlelhetőségű, nagyjából 20 tonna max. felszállótömegű Vadászt alapvetően földi célok elleni csapásmérő szerepkörben tervezik alkalmazni. Ennek a feladatának a törzsén belül kialakított fegyvertérben szállított rakétákkal és (irányítható)bombákkal tud majd eleget tenni. A típus a rendelkezésre álló információk szerint felderítő feladatokra is befogható lesz.

A jelenleg folyó repülési tesztek főként még távirányítással zajlanak, de a kiforrott rendszer esetében nagyobb önállóságot szánnak majd a csupaszárny Szuhojnak: pl. repüljön A-ból B-be, ott kezdjen el járőrözni, kutassa fel az elpusztításra kijelölt földi célokat, eközben persze kerülje el a földi légvédelmet, és ha kell, EW (Electronic Warfare) rendszereivel védje meg magát.


A típust nem csak önállóan tervezik használni, hanem - a nemzetközi trendeknek megfelelően - Loyal Wingman / manned-unmanned teaming koncepció jegyében igyekeznek összehangolni a pilóta vezette Szu-57-es vadászbombázóval is. A Felon pilótája képes lesz a drón irányítására, megkaphatja majd az általa szerzett felderítési információkat, célkoordinátákat, de alkalmazhatja annak fegyvereit is.

A csaknem szuperszonikus sebességre alkalmas Ohotnyik nyugodt szívvel beküldhető lesz a keményen védett célok felderítésére, vagy éppen leküzdésére. Nem mellékesen pedig alkalmazása segít majd kiküszöbölni a PAK-FA nem éppen acélos lopakodó jellemzői miatti hátrányát.



Ezen képességek realizálása igen potens datalink kapcsolatot igényel a két típus között, hogy biztosítva legyen a valós idejű, nagysebességű adatáramlás: többek között felderítési információk, videók, célkoordináták, precíziós fegyvereket céljuk felé irányító parancsok szükségesek ahhoz, hogy a Loyal Wingman koncepció testet ölthessen.


Az elmúlt időszakban a fentiek valóra váltása érdekében számos Felon - Ohotnyik közös repülést hajtottak végre a légierő Ahtubinszk melletti tesztközpontjában. Többek között olyan manőverekre is sor került már, melynek során a drón irányítható rakétákkal (pontosabban azok harcirészt és hajtóművet nélkülöző példányaival) volt felszerelve. A kísérletek során egyebek mellett azt vizsgálták, hogy a pilóta vezette Felon miként képes az Sz-70-esre szerelt fegyverimitátorokat menedzselni, és a két gép közötti datalinken keresztül rendben megkapja-e a rakétaszenzorok által begyűjtött adatokat.

A típus fedélzeti rendszereiről egyelőre kevés információ szivárgott ki. Az biztos, hogy az orrkúp alatt radar kapott helyet (valószínűleg a Szu-34 Fullback PESA rendszerű berendezésének módosított változata). Érdekes módon a szárnyak belépőélei is dielektrikus anyagból készültek, így mögöttük is szenzorok rejtőznek (a Szu-57-es esetében ide az L-hullámsávban működő radarantennák kerültek). A Vadásznak ezen felül rendelkeznie kell elektro/optikai szenzorcsomaggal is, bár ennek még a második prototípuson sincs nyoma. Elképzelhető azonban, hogy az Ohotnyik alacsony észlelhetőségi jellemzőinek szem előtt tartása végett ezek csak szükség esetén bújnak elő a sárkányszerkezetből.

A második példány új, lopakodósított hajtóműkiömlője   © Rosszija24



A világ jelenlegi legnagyobb méretű csupaszárny kialakítású csapásmérő pilóta nélküli repülőgépét a fejlesztők különös gonddal készítették fel az ellenséges radarhullámok kicselezésére: az első mintapéldányon még meglévő számtalan kiálló légbeömlőt és antennát a második gépről már eltüntették, és a hajtóművet is új kiömlővel látták el. A típus felületén, az F-35-öshöz és a Szu-57-eshez hasonlóan, radarhullám elnyelő réteg kerül alkalmazásra, melyet, akárcsak a két pilóta vezette vadászbombázó esetében, csavarokkal / szegecsekkel rögzítenek a sárkányszerkezet normál (alu, kompozit, stb.) héjazatára.


Kolom Dávid (kolom.david@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media