Íme a drón, melyet a pilóta vezette gépek kiterjesztett karmai és szemeiként alkalmaznának

Az USAF a titkos OBSS projekt keretében tavaly bízta meg a Kratos, illetve a General Atomics céget egy új, loyal wingman dróntípus létrehozásával. Az előbbi már korábban leleplezte koncepcióját, és nemrég a Reaper-jeiről híres vállalat is villantott

Az amerikai General Atomics Aeronautical Systems még március elején lebbentette fel a fátylat a Gambit névre keresztelt légi járművének grafikájáról. A szerkezet a rejtélyes OBSS projekt keretében épül.

A programról szinte semmi részletet nem tudni, de legalább a megnevezése némileg árulkodó: az OBSS, azaz Off-Board Sensing Station koncepció jegyében a pilóta vezette repülőgépekkel együttműködő drónokat potens szenzorokkal és persze fegyverekkel látják el (ez utóbbiról az Air Force Research Laboratory tett említést), melyek így lényegében a hagyományos vasmadarak kiterjesztett karmai és szemeiként tevékenykedhetnek.

A sugárhajtású, hagyományos módon fel- és leszálló pilóta nélküli szerkezet megtervezésére, megépítésére és repülési tesztjeire a General Atomics 17.7 millió dollárt (plusz opcionálisan 31.4 milliót) kapott, melyért cserében 12-, illetve 27 hónap elteltével kell majd eredményt felmutatnia.

Az USAF megbízatása alapján egy másik drónspecialista, a Kratos vállalat az OBSS program konkurens típusát tervezi és építi, a fentiekhez hasonló pénzügyi feltételekkel.

Az új légi robotokkal szemben követelmény, hogy avionikájuk nyitott architektúrával rendelkezzen, fejlesztésük ne húzódjon sokáig, és persze kellőképpen olcsón beszerezhetőek legyenek.

Az utóbbi három kívánalom már az USA újonnan kidolgozott, forradalminak szánt repülőgép tervezési, építési és beszerzési koncepciója alapján született, melynek megvalósíthatóságát három új ipari technológia biztosítja.

Először is a villámgyors szoftverfejlesztés, aminek különösen napjaink harci masináiban előforduló sok millió soros kódállomány tükrében van nagy jelentősége.

Második a nyitott architektúrájú fedélzeti rendszerek. Ez már most is létezik, a hardverelemek plug-and-play cseréjének, bővítésének lehetőségét értik rajta, de ezt a jövőben fokozni kell, még nagyobb nyitottságra törekedve, teljesen idegen rendszerelemek és szoftverek alkalmazásának lehetőségével.



Harmadik, és talán a legfontosabb a digital engineering. Ezen nem csak a repülőgépiparban már évtizedek óta alkalmazott számítógépes tervezést kell érteni, hanem a csak mostanában terjedő 3D-s szoftveres eszközöket, melyekkel egy repülőgép teljes életciklusát (tervezés, gyártás, karbantartás) le lehet modellezni. Tehát már úgy kerül sorozatgyártásra egy új típus, hogy előre kidolgozták és letesztelték a szerelősoron szükséges fogásokat, és már előre felülemelkedtek az ott várható nehézségeken. És hasonlóképpen, már a karbantartók is úgy állnak majd neki szétkapni a gépet, hogy a tervezés során a 3D-s szoftverek segítségével már előre lejátszották az adott munkafolyamatot, és ha szükségesnek tűnt, kiküszöbölték az esetleges problémákat (nem lesz többé pl. hozzáférhetetlen helyre épített, de rendszeres karbantartást igénylő berendezés).

A digital engineering alkalmazására jó példa a Boeing-Saab T-X sugárhajtású trénere, melyet három év alatt juttatott el az amerikai-svéd cégpáros a koncepciótól az első repülésig.