Az orosz haditengerészeti légierő Szu-30SzM gépei   © Artjom Anikeev

Az oroszok is tudják, hogy harcba küldött gépeik nem felelnek meg napjaink elvárásainak, II. rész

2022-05-08Katonai repülés

Az Orosz Légierő meglepően sok gépe került eddig veszteséglistára Ukrajna fölött; a Szuhojok napjainkban már megbocsájthatatlannak minősülő hiányosságaival a hadvezetés is tisztában van, elindították modernizációjukat, csak hát elkéstek vele

Sorozatunk első részében a Szu-30SzM / MKI vadászbombázók már nem egészen naprakész radarjának upgrade lehetőségeit vettük sorra. Most nézzük a típus többi modernizálandó rendszerét.

Rakéta közeledés-jelző szenzorok

A radaron túl van még egy nagyon fájó hiányosság az MKI / SzM párossal kapcsolatban, aminek korrigálása ráadásul az utóbbi esetében Ukrajna fölött életbevágóan fontos lenne: ezek pedig a ma már alapkövetelménynek számító rakéta közeledés-jelző szenzorok (MAW), melyek beépítése nyilván megdobná a hatalmas vasmadarak harci körülmények közti túlélési esélyeit. Ezeket az optikai rendszereket a Szu-35Sz vagy a Szu-57-es harci gépekről lehetne átemelni.


Célmegjelölő konténer

A földi célok támadásánál a precíziós irányítású fegyverek alkalmazását megkönnyítő berendezés használható (és sorozatgyártható) változatának létrehozása soha meg nem oldódó, örökös orosz problémának tűnik!

Ez egyébként csak a vörös csillaggal díszített SzM verzióról hiányzik, mivel az indiaiak saját MKI flottájukhoz megvásárolták az izraeli eredetű Litening konténert.



Az orosz hadiipar már régóta szenved az ilyen eszközök létrehozásával, mintapéldányok már készültek is, ám sorozatgyártásra valószínűleg egy sem került. Itt a szankciók nagyon betehették az ajtót, mivel az elektro-optikai rendszerekhez való részegységeket általában a franciáktól vették az oroszok, ám ez a lehetőség 2014, de még inkább 2022. február 24-e óta nem működik.


Új hajtómű

A Szu-30SzM továbbfejlesztésének az előkészítése több szálon fut, ezek egyik legérdekesebbje, hogy a típus megkapja majd a Szu-35-ös AL-41F-1Sz jelzésű erőforrását. (Erre az indiaiak is bizton vevők lesznek MKI gépparkjuk számára)

Ennek a törekvésnek a gyümölcse az a gép, melyet 2021. augusztus 10-én kaptak először lencsevégre Omszk repülőterén, miközben Irkutszkból repülték át Zsukovszkijba.

A Szu-30SzM2 és Szu-30SzMD jelöléssel egyaránt emlegetett vasmadárnak azóta is zajlanak a tesztjei, de a legfrissebb hírek szerint a tervezett 150 repülésnek csak 10 százalékát teljesítette eddig. A próbákat - valószínűleg pénzhiány miatt - egészen 2023 decemberéig tervezik elnyújtani.


EW

Az orosz Szu-30SzM flotta elektronikai hadviselésre szolgáló eszköze az Hibini-U. A berendezés lényegében egy kifinomult adó-vevő, ami a fenyegetést jelentő radarjeleket beazonosítja, majd azokat zavarjellel lefedi. Arra is képes, hogy a nagyobb veszélyt jelentő jelre nagyobb teljesítményű zavarjelet bocsásson ki. A fenyegetést jelentő jelminták memóriában vannak tárolva, és a berendezés ezeket hasonlítja össze az éterből érkező jelekkel.

A Hibini-U azonban messze van a tökéletestől, a gépek biztonságának szavatolása érdekében érdemes lenne meggondolni a Szu-57-es Himalaja rendszerének átvételét. Igaz, ez nem lenne olyan egyszerű, mivel annak szerves része a Felon roppant komplex radarrendszere is.

Az indiai MKI flottán egyszerűbben megoldották ezt a problémát, ők már eleve az izraeli Elta EL/M-8222 zavarórendszerrel felszerelve állították üzembe gépeiket.


IRST

Az SzM / MKI páros esetében a szélvédő elé szerelt, infravörös érzékelőt, lézeres távolságmérőt és TV kamerát tartalmazó OLSz-30-as optikai egység is megérett a cserére.



Pótlásként ott van például a Szu-35Sz harci gép OLSz-35-ös nevet viselő szenzorcsomagja. A rendelkezésre álló információk szerint a moszkvai AO NPK SzPP cég által létrehozott IRST (Infrared Search and Track) vízszintes irányban +/- 90 fokos, függőlegesen pedig +60/-15 fokos látószöggel rendelkezik. Egy utánégetőt nem használó, közelítő repülőgépet szemből 50 kilométerről, egy távolodót, tehát a forróbbik végét mutatót pedig 90 km-ről képes észrevenni.





Ennél is korszerűbb a Szu-57-es hasonló funkciójú 101KS-V szenzorcsomagja, mely ráadásul még egy extra funkciót is biztosítana: a sárkányszerkezet több pontján elhelyezett szenzorok segítségével képes a repülőgépet támadó rakéták időben történő észlelésére.


Radarbesugárzás-jelző (RWR)

Az SzM flotta az L150 Pasztel radarbesugárzás-jelzőt alkalmazza. Az ilyenféle eszközök azonban soha nem voltak a szovjet / orosz repülőgépek erősségei. Nem véletlen, hogy az indiai MKI állomány az izraeli eredetű Tarang figyelmeztető rendszert használja, mely a már említett Elta EL/M-8222 EW csomag része.

Az oroszok igen mélyről indultak ezen a területen, hiszen a szovjet időkben jellemzően nem vették komolyan ezt a témakört. Vadászgépeik gyengécske RWR blokkjainak egyébként is kevés információt szolgáltató kijelzőit általában eldugták a pilótafülke valamelyik távoli sarkába, holott annak éppen a leginkább szem előtt lévő helyen kellett volna lennie.

Egyébként egy olyan szakterületről van szó, ahol nehéz precíz, hiba nélkül teljesítő berendezést alkotni. A besugárzásjelző rendszerek megbízhatósága még a nyugati vadászbombázók esetében sem 100 százalékos, nem kevés a téves riasztás. Problémát okozhat egyebek mellett az interferencia szűrés, illetve a bekapcsolt saját radar melletti üzembiztonság; ez utóbbi akár teljesen el is lehetetlenítheti az RWR működését.



Jól mutatja a 90-es évekbeli orosz RWR képességet a Szu-33-as vadászgépeik ezzel kapcsolatos leszereplése. Történt, hogy az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó egyik első bevetése során a hajó Szu-33-as harci gépeit vizitre küldték valamelyik baráti arab országba. A békésen (amúgy nemzetközi légtérben) céljuk felé szárnyaló Flankerek mellett azonban egyszer csak megjelentek az állig felfegyverzett izraeli vadászbombázók, melyek érkezéséről az oroszoknak persze tudomásuk sem volt.


Szu-34 Fullback

A Szu-34-es kétüléses támadógép sem egy fiatal játékos már, hiszen előszériájának gyártása az ezredforduló környékén kezdődött. A típus hiányosságai nagyrészt lefedik a Szu-30-asnál felvázolt problémákat.

A Szuhoj már jó ideje fejleszti a gyökeresen feljavított verziót (ez lesz a Szu-34M), ám annak sorozatgyártására még mindig nem kapott megbízatást.

Szu-34 Fullback utánégetős startja   © Anton Harisov



Így aztán a napjainkban már alapkövetelménynek számító, és a típus önvédelmi képességére jótékony hatást gyakorló rakéta közeledés-jelző érzékelők, illetve a vadászbombázó törzsének alsó részébe süllyesztett elektro-optikai felderítő és célzó rendszert váltó modernebb eszköz megjelenésére (hogy csak a legfájóbb hiányosságokat említsük) még egy ideig várni kell.


Bedőcs Tibor (bedocs.tibor@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media