Az USAF F-16 Fighting Falcon vadászbombázója valamelyik délkelet-ázsiai támaszponton © Dana J. Cable
Az elkövetkező években az Egyesült Államok légierejének többszáz F-16 Fighting Falcon vadászbombázója kap esélyt, hogy akár az évszázad közepéig is szolgálja a csillagos-sávos lobogót. Ha ez megvalósul, a Vadászsólymoknak nem csak hogy a jelenleg is repülő két ötödik generációs típusnak, az F-22-esnek és az F-35-ösnek a példányaival kell majd együttműködniük a bevetések során, hanem (akár már a közeli jövőben is) a most még titokban tartott 6G harci madarakkal is.
F-16 Fighting Falcon
Ez a minta pólókon és más termékeken is elérhető webshopunkban
És ha ez még nem lenne elég, az új generáció a lehetséges ellenfelek légierejében is egyre nagyobb szerepet kap majd; az 1979-ben rendszerbe állított Tizenhatost így tehát mindkét szituációra fel kell készíteni.
Ennek érdekében két program is zajlik jelenleg a tengerentúlon.
Egyikük az F-16 SLEP (Service Life Extension Program) néven fut már vagy négy éve, célja pedig az, hogy háromszáz Viper sárkányszerkezetének élettartalmát további négyezer órával megnöveljék.
A beavatkozást az utahi Hill légibázison működő Ogden Air Logistics Complex hajtja végre.
Nem kis feladat ez a cég szakembereinek, hiszen az 1979-ben rendszerbe állított F-16-osok sárkányszerkezetét annak idején 8000 órányi levegőben töltött időre méretezte a General Dynamics. Ezt kell 50 százalékkal megnövelni, és ez bizony komoly beavatkozást igényel, ami a törzs fő teherviselő elemeitől kezdve, a szárnyakat, de még a kabintetőt is érinti.
A hírek szerint a SLEP immár csaknem teljesen lefutott.
A sárkányszerkezet élettartalmának felhúzása természetesen csak az alapot jelenti a nagy mélységű korszerűsítéshez. Ez utóbbi törekvés PoBIT (Post Block Integration Team) néven ismert; keretében az F-16-os vadászbombázók Block 40/42-estől Block 50/52-ig terjedő változatai, vagyis az USAF teljes Viper állománya megújul majd.
A 2022 márciusában bejelentett 6.3 milliárd dolláros manőver az elkövetkező években egészen pontosan 608 gépet érint majd.
A korszerűsítés kulcseleme az APG-83-as AESA radar (más néven SABR - Scalable Agile Beam Radar) beépítése. A Northrop Grumman által gyártott eszköz ötödik generációs tudással ruházza el a Sólymokat.
De nem csak ezt az egy újdonságot hordozzák majd a szolgálatba visszatérő gépek: többek között új, nagyméretű kijelző és megnövelt kapacitású fedélzeti számítógép, továbbá nagysebességű fedélzeti adatbusz segíti a személyzet munkáját, illetve gyorsítja a fedélzeti rendszerek közötti adatáramlást.
Ezekhez jön majd a vasmadarak önvédelmét szolgáló új EW (elektronikai hadviselés) berendezés, a megújuló kommunikációs rendszerek (beleértve a javított Link 16-os datalinket), illetve a GCAS (Ground Collision Avoidance System), mely időben figyelmezteti a pilótát a földnek ütközés veszélyére, és szükség esetén átvéve a gép irányítását, kiveszi azt a veszélyes süllyedésből.
A tervezett képességek egy része bizonyos F-16-os verziókon már korábban realizálódott, másokon pedig éppen folyamatban van a telepítésük. A PoBIT célja éppen ezen törekvések összefésülése, hogy azok az összes Viper-en megjelenjenek, így mire lezárul a projekt, az USAF jelenlegi szedett-vetett Fighting Falcon flottája egységessé válik.
A sokmilliárd dolláros ráncfelvarrás lehetővé teszi majd, hogy az 1974-ben, azaz csaknem 50 éve megjelent Harci Sólyom ne csak a jelenlegi ötödik generációs típusokkal, hanem a már fejlesztés alatt álló 6G-s harci gépekkel is képes legyen az együttműködésre, s így az USA érdekeinek szolgálatára, még hosszú évtizedekig.