Felderítő, megfigyelő és hírszerző missziókra is ráhangolná MQ-25 Stingray tanker drónját a US Navy

Bár eredetileg kizárólag a US Navy repülőgép-hordozóiról bevetésre induló Super Hornet vadászbombázók légi üzemanyag-utántöltésére szánták, most úgy tűnik, a Boeing által létrehozott MQ-25 Stingray előtt szerteágazóbb karrier áll.

Most kapott nyilvánosságot ugyanis, hogy a Boeing a haditengerészettel karöltve - a manned-unmanned teaming (MUM-T) koncepció jegyében - az év tavaszán ISR (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance - Hírszerzés, Megfigyelés, Felderítés) bevetésekre küldte a pilóta nélküli masinát.

Legalábbis számítógépes szimulációk során!

A szóban forgó missziók alkalmával a Tüskés rája valósidejű ISR adatokkal támogatta a US Navy pilóta vezette gépeit. A tesztekben F/A-18 Super Hornet Block III vadászbombázó, P-8A Poseidon tengerészeti járőr, és E-2D Advanced Hawkeye AEW (Airborne Early Warning) típusok vettek részt, és nem is teljesen virtuálisan: a Szuper Lódarázs ugyanis egy valós, működő pilótafülkével képviseltette magát, melynek kijelzőjén a Stingray által küldött élő videókép is látható volt.

A vízfelszíni és vízalatti célokra virtuálisan vadászó P-8-assal is sikeres volt az együttműködés: a két légi jármű egymástól csaknem 500 kilométeres távolságra járőrözve hatalmas vízfelület ellenőrzésére volt képes, úgy, hogy a drón a pilóta vezette partnere számára továbbította a felderítési információkat.

A tavaszi tesztekre azért került sor, mivel a Navy a tanker funkción túl másodlagosan ISR missziókra is használná új játékszerét.



A Boeing az Amerikai Haditengerészet légi utántöltő gépekre kiírt tenderét 2018 augusztusában nyerte el a Lockheed Martin elől.

A győztesnek a tengerészet által biztosított 805 millió dollárból 2025-ig kell a drónt sorozatgyártásra kiérlelni, letesztelni, integrálni a repülőgép-hordozó hajók meglévő repülőgép típusaihoz, elérni az alapszintű bevethetőséget (ez utóbbit a tanker funkcióra vonatkozólag), és nem utolsó sorban négy előszéria példányát leszállítani a megrendelőnek.

Hosszabb távon a tengerészet (a jelenlegi tervek szerint) 13 milliárd dollár értékben 72 Stingray-t kíván rendszerbe állítani.

A pályázatot elnyert gép koncepcionális tervezésével a Boeing 2012 októberében végzett, a T1 jelzésű első prototípusa pedig 2014 novemberére készült el, de sokáig teljes hírzárlat volt vele kapcsolatban.

A Boeing nyilatkozata szerint - hiába a különleges design - az MQ-25-ös nem számít lopakodó kialakításúnak, bár tervezése és építése során részlegesen használták a radarhullám visszaverődés csökkentésére szolgáló technológiákat, és a gép hajtóművének infravörös kisugárzását is mérsékelték némileg.



A Stingray leendő (tanker) szerepkörével összefüggő paramétereit egyelőre nem hozta nyilvánosságra a Boeing, bár a drónnak nyilvánvalóan teljesítenie kell a US Navy ide vonatkozó követelményeit: a típusnak minimum 6350 liter üzemanyag légi átadására kell képesnek lennie 800 kilométeres távolságra a kiindulási pontnak számító repülőgép-hordozótól.


Az MQ-25 Stingray a repüléstörténeti jelentőségű első üzemanyag átadását 2021. június 4-én hajtotta végre, egy F/A-18F Super Hornet részére.


A Tüskés ráját 2021 december elején emelték a USS George H.W. Bush repülőgép-hordozó fedélzetére, hogy a haditengerészet elvégezze a szerkezet fedélzeten történő mozgatásának, kiszolgálásának tesztjeit, és persze végrehajtsák az első fel- és leszállásokat. E két utóbbi manőver azonban egyelőre még várat magára.