© Phil Drake

Nagy valószínűség szerint egy Szu-27-es vadászgéppel zuhant le pár éve az USAF tesztpilótája

2022-09-21Katonai repülés

Még 2017-ben szivárgott ki néhány bizonytalan részlet egy rejtélyes nevadai balesetről, melyben az USAF szovjet / orosz harci gépek tesztelésére szakosodott Red Hats századának parancsnoka vesztette életét

2017. szeptember 5-én, a Nellis légibázistól 160 kilométerre, egy rejtélyes repülőgéppel szerencsétlenül járt Eric Schultz alezredes esetéről annak idején az AviationWeek számolt be.
Az USAF titkolózása miatt a neves lap azonban nem sok konkrétumot tudott felmutatni, csupán annyit, hogy Eric "Doc" Schultz annak a Red Hats századnak volt a parancsnoka, mely az utóbbi években részt vett a különböző kerülőutakon beszerzett orosz eredetű harci repülőgépek tesztelésében.

Többek között MiG-29-esek és többféle Szu-27-es verzió is megfordult már a század pilótáinak kezei között, amit az is bizonyít, hogy az utóbbiak már több alkalommal is lencsevégre kerültek a Nellis légibázis közelében található titokzatos 51-es körzet fölött.

Ráadásul 2016. november 8-án egy spotternek sikerült rögzítenie egy Szu-27P Flanker és egy F-16 Fighting Falcon között, nagy magasságban zajló gyakorló légiharcot. (A cikkünket illusztráló fotók ezt ábrázolják.)

© Phil Drake


© Phil Drake


© Phil Drake



A rejtélyes balesetnek Steve Davies, a Red Hats századról könyvet is megjelentető író eredt a nyomába, aki YouTube csatornáján be is számolt a különféle katonai és polgári eredetű információforrások segítségével kikerekített sztoriról.


Davies kutatásai alapján vált világossá, hogy Schultz a végzetes napon eredetileg nem is repülte volna a tesztekre kijelölt kétüléses Szu-27UB Flanker vadászbombázót, azonban a feladatra eredetileg kijelölt pilótát egészségügyi problémái aznap a földhöz szegezték, így ő ugrott be helyette. Az orosz masina hátsó ülésén a haditengerészet Naval Air Weapons Station China Lake támaszpontjának WSO-ja (Weapons Systems Officer) foglalt helyet.

A nagyjából 45 percesre tervezett misszió java része eseménymentesen telt el, a gondok a leszállás során jelentkeztek. Futóműnyitáskor a pilótafülke visszajelző fényei az egyik főfutó meghibásodását jelezték. Hogy felmérjék a Flanker tényleges állapotát, Schultz kétszer is elhúzott a repülőtér irányítótornya közelében. Az áthúzásokat követően azt az információt kapta a földről, hogy a futóművek ránézésre rendben, nyitott helyzetben vannak.

© Phil Drake


© Phil Drake



A továbbiakról végül az a döntés született, hogy a Szu-27-essel próbaképpen egy átstartolást hajtanak végre, de nem az 51-es körzet fő leszállópályáján, hanem a közelben található, szintén reptérként funkcionáló kiszáradt tómederben. Így fény derülhet a futóművek valós állapotára, és ha mégis valami baleset történik, nem a központi légikikötő betonját teszik hosszú időre használhatatlanná.

Mint végül kiderült, nem volt haszontalan az elővigyázatosság! Amint ugyanis a főfutók talajt értek, az egyikük berogyott, majd egy része le is szakadt. A szárnyvég nekicsapódott a talajnak, a Flanker a függőleges tengelye körül megpördült, annyira durván, hogy a vízszintes vezérsík felszántotta a kőkemény sivatagi talajt.

Schultz, tizedmásodpercekre a várható katasztrófális végkifejlettől, a kormányba keményen beletépve, a hajtóműveket pedig maximális utánégetőre kapcsolva emelte ismét levegőbe a gépet.



Bár a Szuhoj egyelőre megmenekült, kétség sem fért hozzá, hogy a biztonságos leszállás lehetősége immár igencsak korlátozottá vált. A hasraszállás ötletét elvetve az egyetlen lehetőségnek a katapultálás látszott, amivel viszont igyekezni kellett, mivel már fogytán volt a vasmadár üzemanyaga.

Az 51-es körzeten belül több terület is ki van jelölve vészleszállásra, illetve az irányíthatatlanná vált repülőgépek fogadására. Olyan régiókról van szó, ahol egy kényszerleszállt, vagy éppen lezuhant, jellemzően szupertitkos vasmadár nem vonz hívatlan látogatókat.

Az egyik ilyen térségbe érve Schultz aktiválta a gépelhagyási folyamatot. A katapultálást levezénylő automatika ütemezése szerint a WSO rakétaszéke hagyta el a gépet először; a tiszt ejtőernyője rendben kinyílt, és a haditengerészet pilótája - kisebb sérüléseket szenvedve ugyan - de sikeresen talajt ért.


Sajnos azonban Schultz mentési folyamatába probléma csúszott: a Zvezda csúcsterméke ugyan rendben elhagyta a gépet, de az ülés nem vált le a pilótáról, így ejtőernyős fékezés nélkül, együtt csapódtak a földnek. Doc élettelen testét másnap találták meg a mentőalakulatok.

© Phil Drake



Annak ellenére, hogy az amerikaiak mindig is igyekeztek titokban tartani, a szovjet/orosz harci gépek nevadai jelenléte egyáltalán nem meglepő, azok már évtizedek óta jelen vannak a Groom Lake nevű kiszáradt tómederben elterülő titkos bázison. Az USA ugyanis mindig igyekezett megszerezni a kommunista ellenfél - lehetőleg működőképes - harci repülőgépeit, hogy megismerhesse azok képességeit, nem csak a fedélzeti rendszereik elemzésével, hanem gyakorló légiharcok során is.

Az első MiG-21-esre 1967-ben sikerült szert tenniük, mikor egy iraki pilóta Izraelbe szökött a hidegháború egyik ikonikus típusával. A NATO által Fishbed néven regisztrált gépet aztán további példányok követték, de az USA gyűjtőszenvedélye nem állt meg a deltaszárnyú frontvadásznál. Mindezt az is bizonyítja, hogy 1984. április 26-án egy magas rangú amerikai főtiszt egy MiG-23-sal lezuhanva vesztette életét. A változtatható szárnynyilazású, a MiG-21-es utódjaként kifejlesztett típus a kiszáradt tómederben található légibázisról szállt fel, majd a Little Skill hegy oldalába csapódott.

© Phil Drake


© Phil Drake



A hidegháború végeztével aztán sokkal egyszerűbbé vált a továbbra is vágyott ex szovjet repülési technika megszerzése. A birodalom pénzügyileg a csőd szélén táncoló utódállamai minden pénzkereseti lehetőséget megragadtak, és bárkinek hajlandóak voltak eladni a legmodernebb típusaikat is. Mivel pedig ezek már széleskörűen elterjedtek az USA potenciális ellenfeleinek hadseregeinél, megismerésük még fontosabbá vált, így a Groom Lake hangárjai továbbra is tárt kapukkal várták az új szerzeményeket.

Az amerikai Szu-27-esek java valószínűleg Ukrajnából származik, ahonnan az elérhető információk szerint az Egyesült Államok összesen három Flankert vásárolt: két darab kétüléses UB-t 2008-2009-ben, és egy együléses P verziót 2001-ben.


Ukrán Szu-27 Flanker
Ez a minta pólókon és más termékeken is elérhető webshopunkban



A típus és annak különféle változatai meglehetősen elterjedteknek számítanak, azokkal éles helyzetben is összeakadhatnak az amerikai vadászgépek; az ilyen eshetőségekre pedig érdemes minél jobban felkészülni.


Magocsi Gábor (magocsi.gabor@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media