A tervek szerint zajlik a Tu-22-esek nagyjavítása, egy újabb példányt vehetett át az Orosz Légierő

A Tu-22M Backfire szuperszonikus sebességre képes, változtatható szárnynyilazású stratégiai bombázó 1969-ben végezte el az első repülését, és 1972-ben állt rendszerbe az akkor még létező Szovjet Légierőnél

Az Egyesült Repülőgépgyártó Vállalat (OAK) közleménye szerint november 29-én átadtak az Orosz Légierő számára egy további nagyjavított Tu-22M3 Backfire stratégiai bombázót.

A Kazanyi repülőgépgyár által elvégzett beavatkozásnak azért is van nagy jelentősége, mivel megalapozza az adott vasmadár legújabb, M3M változatra történő átépítését, amire egy következő körben kerülhet majd sor.

Egyébként már a nagyjavítás során is kapnak új rendszereket a bombázók, például a pilótafülkében, pontosabban a fegyverkezelő munkahelyén LCD kijelzőket építenek be a régi radar-képernyő és a hagyományos műszerek helyére. Ráadásként pedig még a gépek fegyverzet-elektronikájába is belepiszkálnak, ami lehetővé teszi annak a H-32-es rakétának az alkalmazását, melynek elsődleges célpontjai az amerikai repülőgép-hordozók.

Persze a végső cél a Tu-22M3M konfiguráció.

Ebből a gyökeresen modernizált változatból viszont egyelőre csak két mintapéldány létezik, melyek tesztelése a dél-oroszországi Ahtubinszk melletti repülési tesztközpontban jelenleg is zajlik.

Azt pontosan nem tudni, hogy milyen új rendszereket kapnak a Tu-22M3M megjelölést viselő Backfire-ök, de minden bizonnyal a Tu-95-ösök és a Tu-160-asok korszerűsítéséhez fejlesztett új radar és egyéb berendezések kerülnek lemezeik alá.

Ami szemmel látható újdonság, az a behúzható légi utántöltő csonk, melyet a korábbi példányokon a szovjet - amerikai fegyverzetkorlátozási megállapodások miatt nem alkalmazhattak. A nagy mélységű ráncfelvarrás másik látványos eleme a hátrafelé tüzelő gépágyú helyét elfoglaló elektronikai hadviselési rendszer antennaháza.



A hatvanas években tervezett vasmadárból a gyártás 1993-as felfüggesztéséig a rendelkezésre álló információk szerint 268 példány épült, melyekből nagyjából 60 szolgálhatja még jelenleg is az Orosz Légierőt.