Megérkezett a hatodik generáció! A Northrop Grumman leleplezte Amerika új stratégiai bombázóját

A B-2 Spirit és a B-1B Lancer amerikai stratégiai bombázóflotta felváltására szánt B-21 Raider messze meghaladja elődei képességét. A nukleáris fegyverek bevetésére is alkalmas típus személyzet nélkül is alkalmazható lesz, és nem csak bombázó missziók végrehajtására készítik fel, hanem ISR (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance - Hírszerzés, Megfigyelés, Felderítés) feladatokra is.

Az új típus a 80-as években tervezett B-2-est az alacsony észlelhetőségi jellemzők terén is lepipálja. A Northrop Grumman által hatodik generációsnak deklarált új bombázót ugyanis nem csak a leggyakrabban alkalmazott X-frekvenciasávban dolgozó radarok elől igyekeztek tervezői elrejteni, hanem az éppen a lopakodók megjelenése miatt ismét egyre terjedő L-sávú lokátorok dolgát is próbálták megnehezíteni.

Mindezt új gyártási eljárásokkal és szerkezeti anyagokkal érték el a fejlesztők, akiknek igencsak össze kellett kapniuk magukat, hogy biztosítsák, hogy gépüktől a legfejlettebb légvédelmi rendszerekkel oltalmazott célok se legyenek biztonságban.

A hatodik generációs besorolás - hasonlóan a most fejlesztés alatt álló vadászgépekhez - azt is jelenti, hogy a szenzorfúzió terén még magasabb szintet sikerült elérni. Az nem csak a bombázó saját rendszereit (radar, elektro-optikai érzékelők, ELINT (elektronikus hírszerző), stb.) illetően valósul meg, hanem a földön, vízen, levegőben, vagy éppen a világűrben tanyázó egyéb harci eszközöktől beérkező adatokkal kapcsolatban is.

Mindez a harctereket lefedő vezeték nélküli adathálózat segítségével hozható össze, melyen keresztül egyebek mellett felderítési információk, real-time videók, célokra vonatkozó koordináták száguldanak, és válnak hozzáférhetővé lényegében minden arra feljogosított jármű, bomba, rakéta, vagy éppen katona számára.

A Northrop Grumman másik roppant fontos dobása - ami a hatodik generációs vadászbombázóknál ugyanúgy meglesz majd - hogy a Raider esetében szakítottak a harci repülőgépek eddig megszokott modernizációs eljárásán. Most még ugyanis az a megszokott, hogy éveken keresztül fejlesztgetik a korszerűsítéshez szükséges berendezéseket, majd összegyűjtve azokat 5-10 évente belepakolják az adott harci eszközbe.

Ennek a módszernek az a hátránya, hogy nem lehet vele gyorsan reagálni az aktuális kihívásokra, melyeket napjainkban leginkább a szédületes fejlesztési tempót diktáló Kína generál.

A tervek szerint a B-21-es esetében az új képességek, fegyverek, a létrehozásukat, tesztelésüket követően szinte azonnal meg fognak majd jelenni a bombázón. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű, csak a legkorszerűbb, mostanában létrehozott eljárások segítségével valósítható meg.

Ezek egyike a villámgyors szoftverfejlesztés, aminek különösen napjaink harci masináiban előforduló sok millió soros kódállomány tükrében van nagy jelentősége.

A másik a nyitott architektúrájú fedélzeti rendszerek. Ez ugyan már jó pár éve létezik, és a hardverelemek plug-and-play cseréjének, bővítésének lehetőségét értik rajta, de ezt most még tovább fokozták, még nagyobb nyitottságra törekedve, teljesen idegen rendszerelemek és szoftverek alkalmazásának lehetőségével.



A B-21 Raider fejlesztési szerződést 2015-ben hozták tető alá. Azóta a Northrop Grumman egy nagyjából 8 ezer fős csapatot kovácsolt össze, melynek tagjai a fővállalkozó telephelyei mellett a kb. 400 beszállítónál, illetve a légierőnél tevékenykednek.

Az általuk megalkotott vasmadár a tervek szerint 2023-ban emelkedhet majd levegőbe, 2031-ben, illetve 2032-ben pedig leváltja majd a B-2-es, illetve a B-1B flottát.

És ami a legfontosabb, az új bombázót az USAF már 2025-től bevethetővé kívánja nyilvánítani.