Levegőben a megmentő! Szárnyra kapott az Eaglet drón, mely új esélyt kínál pl. a Reaper számára

AGM-114 Hellfire földi célok elleni rakéták (ebből immár nyolcat is felpakolhatnak), GBU-38/B JDAM irányítható siklóbombák, GBU-12 Paveway II lézerirányítású bombák, AIM-9X Sidewinder infravörös önirányítású rakéták. Bármely légierő szívesen látná állományában ezt a komoly fegyverarzenált levegőbe emelni képes légi eszközt, az MQ-9 Reaper drónt.

A terroristák által (is) rettegett amerikai típussal, illetve török származású konkurenciájával, az oroszoknak eleinte sok fejfájást okozó Bayraktar TB2-essel csak egy gond van, mégpedig az, hogy légvédelmi rendszerekkel jól felszerelt (és azokat összehangoltan alkalmazó) ellenséggel szemben igencsak kockázatos az alkalmazásuk. Viszonylag csekély sebességük, illetve az alacsony észlelhetőségi jellemzőik elégtelensége okán ilyen körülmények között igencsak esendőkké válnak. (A következő videón egy Reaper jemeni kivégzése látható)

Nem véletlen, hogy az amerikai dróngyártók, pl. a General Atomics, már javában dolgoznak a drónok újabb generációján. Ezek sárkányszerkezetének kialakítása már nem csak a leggyakrabban alkalmazott X-frekvenciasávban tevékenykedő radarok munkáját nehezíti majd meg, hanem éppen a lopakodók megjelenése miatt ismét egyre terjedő L-sávú eszközök hatékonyságát is megnyirbálja.

A lokátorral történő észlelhetőség csökkentésén túl a tervezés során kiemelt figyelmet fordítanak a légi robotok infravörös, vizuális, valamint akusztikus detektálhatóságának visszafogása is.

Az USA azonban azt is szeretné elérni, hogy a már nagy mennyiségben rendszerbe állított, de még hagyományos kialakítású típusok, mint például az MQ-1C Gray Eagle ER és az MQ-9 Reaper, ne a szeméttelepen kössenek ki, hanem azok a fejlett légvédelmi technológiákkal rendelkező ellenséggel szemben is nyugodt szívvel alkalmazhatóak legyenek.

Erre szolgál majd egyebek mellett a General Atomics Eaglet drónja, mely a most nyilvánosságra hozott információ szerint 2022 decemberében végezte el az első repülését, egy Gray Eagle ER szárnya alól indítva.

A szerkezet a sebezhető nagytestvérek kiterjesztett szemeiként és karmaiként funkcionál majd.

A légcsavaros hajtású, nagyjából 90 kg tömegű, 3.2 méteres szárnyfesztávolságú pilóta nélküli gép az előzetes becslések szerint 700 kilométeres hatósugárral és 8 órányi járőrözési idővel rendelkezik majd, 210 km/h járőrözési tempóra lesz képes, és 9-13 kg hasznos terhet szállíthat. Szolgálati csúcsmagassága 4000 méter körül várható.

Sárkányszerkezetét úgy alakították ki, hogy a radarok számára nehezen észlelhető legyen, de az infravörös önirányítású rakéták dolgát is megnehezítették a hajtóműből távozó forró égéstermékek leárnyékoltan történő kivezetésével.

Minden adott tehát ahhoz, hogy az Eaglet robotokat alkalmazó hagyományos drónok elkerülhessék a legveszélyesebb területeket.

A Gray Eagle és a Reaper több ilyen szerkezetet is hordozhat majd a szárnyai alatt (az előbbi akár négyet is), melyeket az elképzelések szerint az ellenséges EW rendszerekkel és integrált légvédelemmel lefedett övezetek peremén indítanának útjára. A veszélyzónába behatoló Eaglet különítmény egymással is kommunikálva képes lesz felderítést végezni, vagy éppen EW tevékenységgel megbolondítani, precíziós fegyverzettel pedig megpuhítani az ellenséget. Mindezt persze a robotok hordozó / indító platformjait menedzselő földi operátorok felügyelete, irányítása alatt.

Ezt követően már a hagyományos drónok is behatolhatnak a területre (már ha még továbbra is szükséges), és beteljesíthetik a misszió célját.

Az Eaglet a US Army két évvel ezelőtt indított ALE (Air-Launched Effect) programjának keretében épült. Az említett hárombetűs törekvés égisze alatt egyébként több cég is tervez és épít pilóta vezette, vagy éppen pilóta nélküli gépekről indítható, az Eaglet-hez hasonló feladatkörű szerkezeteket.