Úgy tűnik, az USA-ban is kedvet kaptak a Kaszpi-tengeri szörnyekhez hasonló szerkezetekhez
Katonai repülésA szovjetek a tengeri hadviselésben annak idején nagy szerepet szántak a párnahatást kihasználó, kis magasságú repülésre szánt óriás vízi repülőgépeknek. Most az amerikaiaknak is felkeltette az érdeklődését ez a keleten elbukott koncepció
A DARPA által meghirdetett Liberty Lifter X-plane program a párnahatás elvét kihasználó, kis magasságú repülésre szánt, teherszállító funkciójú óriás vízi repülőgépek megalkotását tűzte ki célul.
A számos pályázó közül a Pentagon január végén két csapatot választott ki, hogy teljes méretű demonstrátor formájába megépítsék elképzeléseiket.
Az Aurora Flight Sciences (összefogva a Gibbs & Cox és a ReconCraft cégekkel) egy hagyományos kialakítású repülő hajóban látja a siker zálogát. A szerkezet tolóerejét nyolc sugárhajtómű szolgáltatja.
A drónjairól elhíresült General Atomics-nek más elképzelései vannak. Ők - társulva a Maritime Applied Physics Corporation vállalattal - egy kéttörzsű óriást terveztek, melyet 12 légcsavaros gázturbina mozgat.
A legalább a C-17 Globemaster III-as teherszállító fuvarozási kapacitásával vetekedő ekranoplánok levegőbe emelkedése azonban még odébb van, hiszen egyelőre még csak a projekt első fázisa indult el. Ezt 18 hónaposra tervezték, mely időszak alatt egyebek mellett a koncepcionális -, majd pedig az előzetes terveket kell összehozniuk a vállalatoknak.
A második fázis 2024 közepén rajtolhat, ennek keretében aztán már testet is öltenek a vízi szörnyek.
A repülési elvük alapján WIG-ként (wing-in-ground-effect) is ismert járművek a hidegháború időszakában, a szovjet tervezőknek köszönhetően híresültek el, ám a kommunista birodalomban nem bizonyultak sikersztorinak.
A legutolsó változatukat, a Lun osztályú, MD-160-as hadrendi jelzéssel ellátott, nyolc NK-87-es hajtóművel felvértezett, 550 km/h maximális sebességre képes repülő hajót 1986-ban kezdték el építeni Nyizsnyij Novgorodban, de mire 1991-ben elkészült, szétesett a Szovjetunió.
A gépet a Kaszpi-tengeri flotta kapta meg, ahol már korábban is foglalkoztak a párnahatás elvét kihasználó vízi járművekkel (következő videó), csakhogy míg azokat nagyrészt csak kísérleti és kutatási célokra használták, a Lun osztályt már harci alkalmazásra tervezték. A szörny tűzerejét hat darab, Mach 3 sebességre képes, max. 250 km hatótávolságú P-270 Moszkit (SS-N-22 Sunburn) anti-ship rakéta képezte, melyek a törzs tetején elhelyezett indítókonténerekben kaptak helyet. Az ellenséges hadihajók felderítését a vezérsíkba épített radar biztosította.
Az ekranoplan harci alkalmazását annak nagy sebességére, illetve a felderíthetőségét némileg megnehezítő alacsony repülési magasságára alapozták: egy rakétatámadást követően gyorsan biztonságosabb vizekre vonulhatott vissza az óriás. Ennek ellenére a szovjet flotta javát 1991-ben megöröklő orosz haditengerészetet nem hozta lázba a különleges, nemzetközileg egyébként a hajókhoz sorolt szerkezet, így már a Nyizsnyij Novgorodban épülő második példányt be sem fejezték.
Az amerikai Liberty Lifter X-plane esetében azért némileg nagyobb az esély a sikerre, mert a DARPA tenderkiírása kifejezetten egy alacsony költségű szerkezet megalkotását célozza meg, melynek napjaink korszerű, kis fogyasztású erőforrásai hatalmas előnyt jelentenek majd az elvetélt szovjet próbálkozásokhoz képest.
A különleges szerkezetek a Csendes-óceánon, egy esetleges amerikai-kínai konfliktus során juthatnak majd fontos szerephez, ahol az USA-nak nagy mennyiségű élőerőt és hadianyagot kell nagy sebességgel a hadszíntérre juttatnia.
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!
