Első alkalommal landolt, majd szállt fel vadászgép az új indiai hordozó, a Vikrant fedélzetéről

Az Indiai Haditengerészet krónikájába egészen biztosan kiemelt dátumként kerül majd be 2023. február 6. Ekkor landolt ugyanis első alkalommal a 2021 augusztusában tengeri próbákra fogott, hazai építésű INS Vikrant repülőgép-hordozó fedélzetén repülőgép, egészen pontosan a HAL cég LCA (Light Combat Aircraft) vadászbombázója. Az aprócska vasmadár nem csak a leszállást, hanem az első felszállást is elvégezte a Vikrant ugrósáncáról.

Érdekesség, hogy a tesztet egy olyan repülőgépre bízták, mely az eredeti elképzelésekkel szemben soha nem állhat majd szolgálatba, azt inkább technológia demonstrátor célra használja a haditengerészet, egy nagyobb teljesítményű, kéthajtóműves légi szerkezet megalkotása érdekében.

Ez lesz a repülőgép-hordozó fedélzetre szánt TEDBF (Twin Engine Deck Based Fighter).

A projekt gazdái meglehetősen merész ütemezést álmodtak meg: a masina prototípusának első repülésére 2026-ban szeretnének sort keríteni, 2032-re pedig már rendszerbe is állítanák azt.

Bár az ázsiai nagyhatalom hadiipari fejlesztéseinél nem igazán szoktak teljesülni az ilyen célkitűzések, némi bizakodásra azért okot adhat, hogy a TEDBF részben az egyhajtóműves naval LCA részére kidolgozott technológiákra épül majd.

Persze azért ennek is van némi hátulütője. A szóban forgó, jelenleg is csak prototípus szintjén létező, 2012 óta repülő masina ugyanis nem egy sikersztori: 2016 végén a haditengerészet vezetői, látva a gép repülési tesztjeinek szánalmas eredményét, tiltakoztak a típus tervezett rendszerbe állítása ellen. (a következő videón az első, 2020-ban történt repülőgép-hordozós landolása látható)

Mint már említettük, a naval LCA soha nem állhat majd szolgálatba, de a számára kidolgozott technológiák egy része megjelenhet a TEDBF-en.

A leendő vasmadáron ügyködő HAL (Hindustan Aeronautics Limited) számítógépein egy igazi multifunkciós játékszer formálódik: a két General Electric F414-es sugárhajtóműre alapozott kacsaszárnyas harci gép légi és földi célok ellen egyaránt bevethető lesz, de haditengerészeti műveletekben sem kell szégyent vallania. Ezeken felül a tervezők (és persze a megrendelők) EW (Elektronikai Hadviselés) kapacitással is fel kívánják majd vértezni.

A hadszíntér feltérképezésében AESA radar segíti majd az egyfős személyzetet, aki a tervezett 13 fegyverfelfüggesztő csomópontra rögzíthető arzenálra támaszkodva viheti sikerre a rábízott missziót.

A 2021-es Aero India kiállításon bemutatott kisméretű modell tanúsága szerint a 26 tonna max. felszállótömegű TEDBF-et nem tervezik lopakodó kialakításúra formázni, a fejlesztők leginkább csak a törzs első részének kialakításánál törekednek az alacsony észlelhetőség szempontjainak érvényesítésére.

Az indiai csúcsvadász alkalmas lesz majd az ország ugrósánccal ellátott úszó reptereiről (INS Vikramaditya, INS Vikrant) történő üzemeltetés mellett katapulttal támogatott felszállásra is. Ez utóbbi a szubkontinens harmadik repülőgép-hordozója, a jelenleg építés alatt álló IAC-2 (Indigenous Aircraft Carrier 2) esetében lesz létfontosságú.



A jelenlegi tervek szerint a TEDBF rendszerbe állításával a haditengerészet megszabadul majd problémás MiG-29K/KUB flottájától, hosszabb távon pedig még a MRCBF (Multi-Role Carrier-Borne Fighter) pályázat keretében jelenleg kiválasztás alatt álló 26 darab Rafale vagy Super Hornet típus is a partvonalra kerülhet.

Hogy ez azonban valóra váljon, a HAL mérnökgárdájának igencsak össze kell kapnia magát, nehogy megint egy, az LCA-hoz hasonló, lényegében használhatatlan problémahalmaz kerüljön ki a kezeik közül.