Csaknem 700 példány legyártását követően nemsokára bezárja a Super Hornet gyártósorát a Boeing

A Boeing bejelentése szerint 2025-ben befejezik az F/A-18E/F Super Hornet vadászbombázó, illetve az arra alapozott, elektronikai hadviselésre szolgáló EA-18G Growler típusok gyártását.

A dátumon némileg még módosíthat a Szuper Lódarázs esetleges indiai megrendelése (a szubkontinensen a francia Rafale harci géppel verseng a típus), ám ez esetben is csak két év haladékot nyer majd a gyártósor.

A St. Louis-i üzemcsarnok azonban nem marad üresen, kell ugyanis a gyártási kapacitás a T-7A Red Hawk sugárhajtású kiképzőgép, az MQ-25 Stingray repülőgép-hordozó fedélzeti tanker drón, illetve az F-15EX Eagle II vadászbombázó felfutó megrendeléseinek a teljesítésére.

A Boeing közleménye szerint az eredetileg repülőgép-hordozós alkalmazásra létrehozott Hornet különféle változataiból már több mint 2000 példány épült, melyek java a US Navy hajóira került.

A legújabb verzió, az F/A-18E/F következő generációjának számító Block III létrehozásába 2018-ban vágott bele a repülőgépgyár. A tesztekre szánt első két gép 2020-ra készült el, a szériapéldányok pedig 2021-től érkeznek a haditengerészethez; egy 2019-ben kötött, 4 milliárd dolláros szerződés értelmében összesen 78 darab. Ezen megrendelés teljesítése zárul majd 2025-ben.


A sorozatgyártás végeztével további tennivalóként megmarad még a típus meglévő példányainak korszerűsítése. A ráncfelvarrás keretében 2033-ig a US Navy meglévő Block II-es változatú gépeit Block III-as kialakításúra húzzák majd fel.

A Szuper Lódarazsak legújabb modernizációs csomagjának célja a típus fedélzeti rendszereinek gyökeres megújítása, hogy a repülőgép-hordozós vasmadár megfeleljen a következő évtizedek követelményeinek is, és legalább a 2040-es évekig szolgálatba maradhasson.

Ez a változat a remények szerint méltó párja lesz a US Navy hajóin szolgáló F-35-ösöknek, melyekkel azonban nem a lopakodó képesség korábban elképzelt fokozásával kelne versenyre, hanem a harctéri információs hálózatba történő nagyfokú integráltságával.


A 2013-ban bemutatott, a jövő Lódarazsaihoz szánt technológiákat felvonultató Advanced Super Hornet esetében ugyanis még kiemelt figyelmet fordítottak a radarral történő észlelhetőség további csökkentésére, többek között a törzs alá függeszthető, lopakodósított konténerbe helyezve a típus fegyverzetét.

Azóta azonban némileg változott a széljárás, és egy harci repülőgép radarkeresztmetszetének alacsony szintre szorítását a katonai szakértők már nem tekintik az egyedüli, önmagában is elégséges megoldásnak.



Hogy a típusváltozat a következő évtizedekben is megállja majd a helyét, fejlesztői igencsak ügyesen válogatták össze kulcsfontosságú elemeit: nagysebességű datalink, új, nagyméretű pilótafülke kijelző, Lockheed Martin AN/ASG-34 IRST konténer, Raytheon APG-79 AESA radar, Harris AN/ALQ-214 integrált elektronikus önvédelmi rendszer (IDECM) biztosítja az elvárt képességnövekedést.

A Szuper Lódarazsakból mindössze egy dolog hiányzik.

A típusváltozat leglátványosabb újdonságának számító illeszkedő pót-üzemanyagtartályok (CFT - Conformal Fuel Tank) ugyanis nem kerülnek felszerelésre a gépekre. A haditengerészet egyelőre lemondott a hatósugár ily módon történő növeléséről, leállítatta a tartályokkal kapcsolatos munkát a Boeingnél. Bár a pontos okokat nem közölték, az Aviation Week információi szerint a CFT-vel felszerelt Super Hornetek állítólag rosszul viselnék a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemeltetés közben a sárkányszerkezetüket érő többletterheléseket.