Új alapokra kerül a légiharc-rakéták bevetése! Még az idén bemutatkozhat a LongShot demonstrátor

A különleges katonai fejlesztésekkel foglalkozó amerikai ügynökség, a DARPA, egy alacsony észlelhetőségű drónnal csempészné a levegő-levegő rakétákat az ellenséges repülőgépek közelébe

A DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) a General Atomics (GA-ASI), a Lockheed Martin és a Northrop Grumman cégekkel 2021 februárjában kötött szerződést a forradalmi LongShot demonstrátor előterveinek megalkotására.

A három vállalkozás közül a 2022 februárjában lezajlott válogatáson a legelső elképzelése nyerte el az ügynökség tetszését: a drónjairól ismertté vált GA-ASI kapott lehetőséget a LongShot részletes terveinek kidolgozására, majd a szerkezet életre hívására. Az ütemezés meglehetősen feszes, de a munkálatok jól haladnak, és a legfrissebb hírek szerint a repülési tesztek már az idén megkezdődhetnek.

A különleges fejlesztési programjairól ismert DRAPA elképzelése szerint a pilóta vezette repülőgépek LongShot drónokkal a szárnyaik alatt indulnának bevetésre, a robotokba pedig légiharc-rakétákat táraznának.

A koncepció arra épül, hogy a pilóták a légi céloktól még biztonságos távolságra útjukra bocsájtanák a drónokat, melyek alacsony észlelhetőségű kivitelüknek köszönhetően viszonylag rejtve közelítenék meg az ellent, majd indítanák rakétáikat. Ha mindezt sikerül összehozni, a DARPA több legyet üthetne egy csapásra:

- a vadonatúj F-15EX, és a hozzá hasonló, nem lopakodó kialakítású harci gépek is eséllyel rúghatnak majd labdába a jövő évtizedek összecsapásai során;

- a viszonylag hosszú ideig járőrözni képes LongShot a rakétái indításával kivárhatja a legmegfelelőbb időpontot;

- negálja az egyre nagyobb hatótávolságú légiharc-rakéták egyre nagyobb kihívást jelentő fejlesztésének kényszerét;

- a drón által hordozott rakéták bőséges üzemanyagtartalékkal állhatnak neki a légiharc megvívásának, hiszen nem 80-100, vagy még több kilométer átrepülését követően esnek be az összecsapás helyszínére.

A LongShot elvileg bármelyik meglévő, vagy még fejlesztés alatt álló légiharc-rakéta típust alkalmazhatja majd, persze a koncepcióból fakadóan elsősorban az aktív radarirányítású változatokat. A drónnak, illetve fegyverzetének a célokra vonatkozó adatokkal történő ellátását a harctereket lefedő adathálózat segítségével pilóta vezette vadászbombázók, AEW&C gépek, stb. a távolból is megoldhatják majd, így a légi robotot szükségtelen kiterjedt szenzorrendszerekkel ellátni.

A LongShot megjelenésével egyébként értelmet nyer a légierőnek a jövő vadászgépére vonatkozó elképzelése: az USAF egyes koncepciógyártói szerint ugyanis a következő évtizedekben az ország légifölényét nem egyetlen egy platform - nevezetesen A hatodik generációs vadászgép - biztosítaná, hanem magas szinten integrált, hálózatba kötött rendszerek sokasága, melynek lennének többek között űr, számítógépes és elektronikai harc szegmensei is. Mindez azt jelenti, hogy a jövő vadászgépe sokkal inkább egy informatikai csomópontként üzemelne - begyűjtve és feldolgozva a számtalan külső platformon elhelyezett szenzorok adatait -, mintsem a jelenlegi közelharcra (is) kihegyezett eszközként.