Új fotók és infók kerültek elő az Egyesült Államok új lopakodó bombázójáról, a B-21 Raider-ről

Az USA egyik legfontosabb katonai programjának keretében létrehozott B-21 Raider a légierőnek a misztikus 51-es körzet területén található legendás palmdale-i 42-es üzemében épült; a prototípusnak még az idén levegőbe kell emelkednie

Fontos mérföldkövön lendült át a Northrop Grumman B-21 Raider projektje: egy szeptember 12-i bejelentés szerint megtörtént a prototípus hajtóműveinek első indítása, így egyelőre minden adott, hogy még az idén levegőbe emelkedhessen a csupaszárny gép.

A misztikus 51-es körzet területén található legendás palmdale-i 42-es üzemben épült masináról közben újabb, az eddigiektől eltérő szögből készült fotók is napvilágra bukkantak.

A B-2 Spirit és a B-1B Lancer amerikai stratégiai bombázóflotta felváltására szánt B-21 Raider messze meghaladja elődei képességét. A nukleáris fegyverek bevetésére is alkalmas típus a egyes információk szerint személyzet nélkül is alkalmazható lesz, és nem csak bombázó missziók végrehajtására készítik fel, hanem ISR (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance - Hírszerzés, Megfigyelés, Felderítés) feladatokra is.

Épp ez utóbbi, kiegészítő tevékenységi körrel kapcsolatban kerültek nyilvánossága új információk az Air & Space Forces Association rendezvényen előadást tartó Frank Kendall légierőért felelős minisztertől.

Az már eddig is teljesen egyértelmű volt, hogy a Raider nem egy magányos típusként fogja bevetéseit teljesíteni, hanem magas szinten integrált, hálózatba kötött rendszerek sokaságával körülvéve: ezek részben a bombázón kapnak majd helyet (pl. a fegyverek és a szenzorok), de lesznek tőle fizikailag független űr (felderítő / kommunikációs) és légi szegmensei is.

A marylandi National Harbor területén megtartott légierős szeánszon további óvatos utalások is elhangzottak ezekkel kapcsolatban.

A részleteket persze továbbra is homály fedi, de nagyon úgy tűnik, a B-21-es olyan, jelenleg még fejlesztés alatt álló pilóta vezette és pilóta nélküli repülőgépekkel fog szoros szimbiózisban tevékenykedni, mint az NGAD, vagy éppen a CCA.

Az előbbi a Next Generation Air Dominance kifejezést takarja; ez a hatodik generációs (6G) vadászbombázó. Mind az USAF, mind pedig a US Navy (ez utóbbinál F/A-XX néven is emlegetik) futtat ilyen programokat, melyekről egészen a közelmúltig úgy tűnt, még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. 2020 szeptemberében aztán robbant a bomba hír, hogy az USAF már javában tesztel két ilyen szerkezetet.

Az emberi erőforrásra alapozott NGAD mellé egy személyzet nélküli, magas szintű autonómiával rendelkező wingmant is integrálni fognak az amerikaiak. Ez a CCA, mely most úgy tűnik, nem csak a vadászgép társa lesz, hanem a bombázóhoz is integrálva lesz.

És ez még messze nem minden: korábbi kiszivárogtatások szerint a rendszerhez olyan betűszavakkal jelzett légi járművek is tartoznak majd, mint a P-AEA (Penetrating Stand-in Airborne Electronic Attack), a P-ISR (Penetrating Intelligence, Surveillance, and Reconnaissance), illetve az E3C (Enduring Command, Control, and Communication).

A bombázót és a köré tervezett szisztémát egyébként Long Range Strike family-nek nevezte Kendall.

A P-AEA, a P-ISR és az E3C szerepkörökre egyes vélemények szerint már meg is van a tökéletes jelölt, az RQ-180 Shikaka képében. A Great White Bat néven is emlegetett, az U-2 Dragon Lady és az RQ-4 Global Hawk utódjának vélt drón hivatalosan ugyan nem létezik, ám a világ különböző pontjain nagy magasságban áthúzó példányairól már több fotó is készült.

Az ISR (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance - Hírszerzés, Megfigyelés, Felderítés) szerepkörre szánt pilóta nélküli rendszert állítólag a Northrop Grumman hozta létre.

A rendelkezésre álló információk szerint az RQ-180-as első prototípusa 2010-ben végezte el az első repülését a nevadai 51-es körzetben lévő Groom Lake nevű kiszáradt tómederben elterülő titkos bázisról felszállva.
2017-ben, a sikeres hosszú távú repüléseket követően a gépek kiszolgálására két támogató egységet hoztak létre, az egyiket a kaliforniai Beale, a másikat pedig a Guam szigetén lévő Andersen légibázison, ami már szinte biztos jele, hogy a típust immár éles körülmények között is alkalmazza a légierő.



Az USAF Long Range Strike family programja körül még mindig több a rejtély, mint a nyilvánosság elé tárt részlet. Egy biztos, hogy az amerikaiaknál valami egészen elképesztően komplex rendszer létrehozása zajlik. Mert hiszen eddig is volt már együttműködés a különböző légi eszközök között, és több típusnál, de különösen az 5. generációs F-35 Lightning II esetében már automatikusan zajlott az adatok megosztása különböző platformokkal, de a Raider köré épített szisztéma mindezt gyökeresen meghaladja majd.