A PrSM első tesztindítása   © Lockheed Martin

Különleges teszten esett túl a Precision Strike Missile! Kipróbálták a legkisebb hatótávolságát

2023-11-27Katonai repülés

A PrSM nagy hatótávolságú, precíziós, föld-föld rakéta lehetővé teszi, hogy biztonságos távolságból támadhassák az orosz Sz-400-as SAM-okat, illetve más egyéb, nagy értékű, jól védett objektumokat; ezúttal azonban nem erre ment ki a játék

A Precision Strike Missile (PrSM) program fővállalkozója, a Lockheed Martin (LM) az elmúlt pár évben már több sikeres tesztindítást is végrehajtott fegyverével. Az eredmények sokat ígérnek: 2021. október 13-án például az M142 HiMARS ütegből startolt rakéta minden korábbi értéket túlszárnyaló távolságra jutott el, és semmisítette meg célját.

Ez pedig 400 kilométeresnél nagyobb hatótávolságot jelent.

A cég közleménye szerint az új-mexikói White Sands rakétalőtéren végrehajtott legfrissebb demonstráció azonban nem a mérföldek hajhászásáról szólt: ezúttal a PrSM lehető legkisebb hatótávolságát próbálták meglőni, mégpedig sikeresen.

Az eredményes teszt lehetővé teszi, hogy a fegyver még az idén megkaphassa az EOC (Early Operational Capability) státuszát.


- Hírháttér -

A rendszer képességeit, az egyik lehetséges alkalmazási módjának bemutatásával, az alábbi videó eléggé meggyőzően demonstrálja.


Egy orosz Sz-400 Triumf légvédelmi üteget céloztak meg vele, melynek legnagyobb hatótávolságú rakétája (40N6E) 400 km-es védernyőt von a komplexum köré, meglehetősen kockázatossá téve annak pl. repülőgépről indítható eszközökkel történő megsemmisítését.

(Most csak zárójelben jegyezzük meg, hogy azért vannak olyan légi indítású standoff játékosok, melyek biztonságos távolságból is labdába rúghatnak a Triumf ellen: az AGM-158B JASSM-ER csaknem ezer-, a még fejlesztés alatt álló AGM-158D JASSM-XR pedig kétezer kilométerre lévő célok ellen is indítható.)



Na, de maradjunk a Lockheed Martin produktumánál! A PrSM legalább 500 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik. A cél felé tartó útja során kombinált INS / GPS navigációs rendszer segíti, melyet azonban indítás előtt el kell látni a célra vonatkozó koordinátákkal. Ezt a feladatot a videón felvázolt szcenárióban egy F-35-ös vadászbombázó teljesíti, mely AESA fedélzeti radarjával és kiterjedt szenzorrendszerével a legoptimálisabb választás erre a célra.
A repülőgépről titkosított datalink kapcsolaton keresztül jutnak el a koordináták a HiMARS fedélzeti számítógépébe, onnan pedig a rakéta irányítóegységébe.

Mindez a technológia egyáltalán nem légből kapott, az amerikai Lightning II-eseknek már a valóságban is volt több hasonló feladatban része: 2016-ban például a US Navy gépének egy SM-6 légvédelmi rakétát kellett célra vezetnie. A fegyvert a haditengerészet új mexikói White Sands rakétalőterén található, a hadihajókon lévő rakétaindítási körülmények szimulálására szolgáló USS Desert Ship nevű komplexumból indították útjára.

Az SM-6 kijelölt célja egy közepes magasságon szubszonikus sebességgel repülő, látóhatáron túli Beechcraft MQM-107 volt. Az indítókomplexum saját szenzorjai a nagy távolság miatt nem láthatták a céltárgyat, érzékelte viszont azt a tesztbe bevont F-35B vadászbombázó, és adatátviteli rendszere segítségével folyamatosan ellátta a legfrissebb célkoordinátákkal a SM-6-os rakétát.

De a HiMARS eredeti rakétája számára is gyűjtöttek már céladatokat az F-35-ösök több teszt során is.


Bedőcs Tibor (bedocs.tibor@aerotech.hu)
TETSZETT A CIKK? AJÁNLD MÁSOKNAK IS!

Hogy ne maradj le semmiről ami a levegőben történik, lájkold az AeroTech Facebook-oldalát!

HASONLÓ TÉMÁJÚ KORÁBBI HÍREINK:

Friss hírek

Copyright © 2018 by AeroTech Media