Az első Amerikán kívül elkészült alacsony észlelhetőségű típus az F-22-estől eltérően, más ötödik generációs jellemzőre helyezi a hangsúlyt. Az AeroTech most egy háromrészes cikksorozatban vizsgálja a gép jelenét és lehetséges jövőjét.
Miután a Szuhoj új ötödik generációs típusa 2010. január 29-én a levegőbe emelkedett az Amur menti Komszomolszk repülőteréről, a gépről szinte azonnal megjelent fényképek és videók nagy felhördülést váltottak ki a gépet már nagyon váró internetes közösségben: mindenki egy sokkal lopakodósabb típust várt az orosz gyártótól.
Már az első fényképek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a gép tervezése során az oroszok az amerikaiak által a radarkeresztmetszet csökkentésére kidolgozott módszereket követték, csak éppen alárendelve a kiváló manőverezési tulajdonságoknak. Sokan megfogalmazták már, hogy a gép olyan, mintha egy Szu-27-esből és egy YF-23-ból gyúrták volna össze.
A fejlesztési program neve alapján PAK-FA-ként is emlegetett, T-50 típusjelzésű gép azonban, szemben az amerikai F-22 vadászgép nagyon alacsony észlelhetőségű besorolásával, csak csökkentett észlelhetőségűnek lehet titulálni.
Az interneten azonnal megindult találgatások tudni vélték, hogy az első példányt követő többi prototípus már jobb minősítést kap az észlelhetőség csökkentése terén. Ez azonban nem történt meg: az eddig megépült öt repülő prototípus kialakítása lényegében nem változott.
Mielőtt sorra vennénk, melyek azok a jellemzők, amelyek növelik a gép észlelhetőségét, néhány dolgot fontos megjegyeznünk.
Nyilvánvaló, hogy a gép tervezését nem a saját elképzelése alapján végezte a gyártó. A légierő, mint megrendelő, részletesen előírta az új ötödik generációs típussal kapcsolatos követelményeit, köztük azokat, amelyek a gép lopakodó tulajdonságaira vonatkoznak. Az elkészült prototípusok alapján pedig megállapítható, ezek a követelmények nem támasztottak olyan szigorú észlelhetőségi paramétereket, mint ami alapján az F-22 készült.
A gép sárkányszerkezetének kialakításából látszik, hogy a gép szemből történő észlelhetőségének a csökkentése volt a fő cél, valószínűleg a gép jövőbeni szerepe miatt. Azt leszögezhetjük, hogy a gép tervezése során a kiváló manőverezőképesség biztosítását (ami egyébként szintén az 5. generációs gépek egyik jelmezője) az alacsony észlelhetőség követelménye elé helyezték.
Ha jobban belegondolunk az orosz viszonyokba, egy F-22 minőségű gép megépítése még ha lehetséges is lenne az orosz technológiai viszonyok között,-hiszen már a legtöbb repülőgépgyárukba nyugati szerszámgépekkel végzik a részegységek gyártást, illetve szinte minden gyártástechnológiát megvehetnek a világpiacon-, egy ilyen gép üzemeltetése a csapatoknál már igen nagy gondot jelentene.
A jelenleg rendszerben álló MiG-29-es és Szu-27-es típusváltozatok sárkányszerkezetének karbantartási igénye precizitás szempontjából fényévekre van az F-22-étől.
A katonai repülőtereken dolgozó műszaki szakemberek számára egy ilyen gép nem csak egyetlen egy generációs ugrást jelentene, hanem legalább kettőt. Hiszen még az amerikaiak is csak nagy nehézségek árán képesek biztosítani a Raptor-ok megfelelő szintű karbantartását, ami az alacsony észlelhetőség szinten tartásának a feltétele.
Gondoljunk csak az F-117-es esetére, mikor a gép tesztelése során egy kellően meg nem húzott csavarfej okozott nagy radarhullám reflexiót.
Ezen felül az oroszoknak figyelembe kell venniük a hagyományos exportpiacaik igényeit és lehetőségeit, ahol egy ilyen minőségű gépet nem tudnának megfelelő szinten üzemeltetni, már ha egyáltalán lenne pénzük a beszerzésére.
Cikkünk második része