Az együléses, sikertelennek bizonyult Ka-50 Hokum alapjain létrehozott forgószárnyas 1997. június 25-én emelkedett első alkalommal a levegőbe. A típus jól sikerült konstrukcióját az is bizonyítja, hogy azóta már a tengerészeti verziója is megjelent.
Az elmúlt két évtizedben már több mint száz darab Alligatort gyártott le a Progressz repülőgépgyár, mely bőven el van látva megrendelésekkel, hiszen az Orosz Légierőnek 146, az ország haditengerészetének pedig 32 darab koaxiális rotorelrendezésű típust kell leszállítania. Ezen felül persze exportra is termelnie kell, mégpedig Egyiptom részére, mely a leszerződött 46 darab szárazföldi változaton túl már biztosan igényt tart a haditengerészeti verzió 16 példányára is.
A Ka-52-es, mint a legfejlettebb orosz katonai helikopter, méltán kiérdemelte az exportsikert, hiszen nem csak egy nagyon komoly fegyverzetű gépről van szó, amely a beépített 30mm-es gépágyún kívül 80 vagy 120 mm-es nemirányítható-, AT-12 Vikhr-M földi célpontok elleni irányítható-, Igla és R-73-as infravörös önirányítású levegő-levegő-, valamint Kh-25MP radar elleni rakétákat hordozhat, hanem elektronikus és infravörös önvédelmi rendszereire is nagy figyelmet fordítottak a fejlesztők. Ezen a téren, a Vitebsk nevű integrált önvédelmi rendszerének köszönhetően messze túlszárnyalja hazai konkurensének, a Mil Mi-28 Havoc-nak a rendszerben álló változatait.
A Vitebsk legfontosabb része a sokáig titkosan kezelt L-370-S konténer, mely a Zenit cég terméke, és amely egy optikai rendszer segítségével fókuszált infravörös sugárral zavarja meg a közeledő infravörös önirányítású rakéták vezérlőrendszerét.