Az USAF egy SR-71 Blackbird bevonásával 1987-ben lezajlott missziójának története 30 évnyi titkosítást követően tavaly kerülhetett napvilágra, így a 3.3 Mach-ra kalibrált, sérült Feketerigón segítő svéd pilóták csak most kaphatták meg jutalmukat
Az ELINT (elektronikus hírszerző) rendszerekkel, oldalra néző radarokkal, nagyfelbontású kamerákkal megpakolt, a korát jócskán megelőző SR-71 Blackbird felderítőgép harminc éven keresztül szolgálta az USA érdekeit, kihasználva, hogy a hangsebesség háromszorosát meghaladó utazósebessége, illetve több mint 25 ezer méteres repülési magassága révén gyakorlatilag sebezhetetlen.
Már persze, ha bevetés közben nem hibásodik meg ezen rendkívüli repülési paramétereket biztosító hajtóműveinek egyike, mint ahogy néhány évvel a hidegháború lezárása előtt az meg is történt, mégpedig az észak-európai légtérben, közel a szovjet határhoz.
A szóban forgó, a szokásosnál is kockázatosabbá vált misszióra 1987. június 29-én került sor.
Az USAF állományában lévő SR-71 Blackbird a RAF nagy-britanniai Mildenhall légitámaszpontjáról emelkedett levegőbe kétfős személyzettel a fedélzetén, hogy a Barents- és a Balti-tenger fölött nagy magasságban átrepülve, oldalra néző szenzoraival betekintést nyerjen a szovjet birodalom olyan ikonikus szentélyeibe, mint például a tengeralattjáró bázisokat is rejtő Kola-félsziget.
A Balti-tenger légterében a Blackbird egyik hajtóműve azonban súlyosan meghibásodott, emiatt a gép repülési magassága pillanatok alatt 7300 méterre zuhant, és persze a 3.3 Mach tempója is jócskán visszaesett. Mivel a Szovjet Légierő vadászgépeitől biztos védelmet nyújtó paraméterek semmivé foszlottak, a személyzet igyekezett minél gyorsabban eltávolodni a kommunista birodalom légterétől, a barátságosabb svéd területek irányába.
Az amerikaiak irritáló felderítő repüléseit nyomon követő vörös csillagos légvédelem ugyanis pontosan az ilyen gikszerekre várt, hogy végre levadászhassa a normál esetben számára elérhetetlen, fegyvertelen típust.
Ezzel minden bizonnyal meg is próbálkoztak volna, azonban a svéd légi irányítás két, éppen levegőben tartózkodó Viggen vadászgépet küldött a nagy magasságból előzuhant felderítő azonosítására, illetve kíséretére, melyek jelenléte viszont már távol tartotta a migeket.
Az első két skandináv gépet aztán az üzemanyagkészletük megfogyatkozása miatt két másik ugyanolyan típus váltotta fel, továbbra is biztos védelmet nyújtva a sérült SR-71-esnek.
A négy Viggen négy pilótájának támogatásával a svéd légteret egy hajtóművel átszelő Blackbird végül Dánián keresztül épségben eljutott az Északi-tenger partján fekvő nyugat-német Nordholz légibázisra, ahol aztán sikeresen landolt.
A misszió - érthető okokból - 30 évre titkosításra került, az USAF csak 2017-ben hozta nyilvánosságra a részleteit. A segítő szárnyakat nyújtó négy egykori Viggen pilóta, Eric Blad, Roger Moller, Krister Sjoberg, és Bo Ignell csak ezek után, 2018. november 28-án a stockholmi amerikai nagykövetségen, az SR-71 Blackbird két pilótájának, Duane Noll és Tom Veltri jelenlétében kaphatta meg kiérdemelt jutalmát, az Amerikai Hadsereg Air Medal kitüntetését.