A MiG-31 Foxhound harci gép R-37-es jelzésű levegő-levegő rakétáján alapuló R-37M tesztelése a befejezéséhez közeledik. Rendszerbe állításával különleges eszközhöz jut majd a vörös csillagos légierő
Maximum 300 kilométeres hatótávolság, 500 kg-os indulótömeg, 60 kg-os harcirész, és a hangsebesség hatszorosát elérő sebesség: mindezt a 80-as években a MiG-31-es számára kifejlesztett R-37-esre alapozva hozta létre a Tactical Missiles Corporation (KTRV), hogy a légierő legújabb vadászbombázóit felszerelhessék vele.
A Szu-30-ason, a Szu-35-ösön, a Szu-57-esen, és persze a MiG-31-esen alkalmazni kívánt R-37M azonban elődjétől eltérően nem vadászgépek levadászására fog elsődlegesen szolgálni, hanem az ellenfél nagy értékű, kiesésük esetén igencsak fájó, és persze nehezen pótolható AWACS, illetve légi utántöltő gépeinek kiiktatására.
Az RVV-BD megnevezést is viselő légiharc-rakéta a célját az indító vadászgép lokátorától kapott koordináták alapján, inerciális navigációs rendszere segítségével közelíti meg, ám a repülése utolsó szakaszában már a saját radarjára támaszkodik.
A fenti adatok sajnos csak becslésen alapulnak, mivel a védelmi minisztérium - érthető okokból - nem adta közé a rakéta pontos specifikációját. A 300 kilométeres hatótávolságra vonatkozó adat szintén becsült érték, mellyel kapcsolatban még azt is érdemes megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló információk szerint a rakéta hajtóműve ennek a távolságnak csak mintegy a felére szolgáltat tolóerőt. Így az üzemanyag elégetését követően a fegyvert már csak a fogyatkozó lendülete röpíti célja felé.